Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1949-es alkotmány, az új közjogi berendezkedés alapzata
A kialakult kettős struktúrában a valódi hatalom birtokosa a Magyar Dolgozók Pártja volt. A tényleges kezdeményező és irányító szerepét szintén az MDP játszotta, amelynek akaratát végeredményben csak közvetítette mind a törvényhozás, mind a végrehajtás, mind pedig az igazságszolgáltatás. 20 Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa lett. A gyakorlatban Országgyűlés elvesztette a kormány ellenőrzésének lehetőségét, és nem merülhetett fel a törvényhozás részéről a miniszterek felelősségének érvényesítése sem. Helyi szinten a tanácsi rendszer bevezetéséről rendelkezett az alkotmány, amely egyet jelentett a korábban meglévő önkormányzati autonómia felszámolásával. Az 1950. évi I. törvény értelmében ugyanis a helyi tanácsok egymás alá és fölé rendelt szervek lettek, és valamennyi helyi tanács legfelsőbb fokon az országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alá volt rendelve, 21 így azok szovjet mintára az egységes és központosított államhatalom helyi szerveivé váltak. Ténylegesen azonban a tanácsokat is – ahogy az állami mechanizmus egészét – a párt irányította. 22 Az egypárti, totalitárius rendszer kiépítése magával hozta a bírósági és ügyészségi szervezet teljes körű átalakítását is. A bírói függetlenség felszámolása már 1948-ban megkezdődött, a szervezet radikális átszervezését pedig az 1949-es alkotmány indította el. Szintén szovjet mintára megjelent az ülnökbíráskodás is. A jogi végzettség és képesítés nélküli, laikus ülnökök egyenlő és teljes jogú bírákként vehettek részt a később kidolgozott szabályok szerint a büntetőbíráskodás egész területén az elsőfokú eljárásban. 23 1949 és 1989 között több alkalommal is módosították az alkotmányt,24 minden esetben a szocialista rendszer szellemiségével összhangban. A rendszerváltás folyamán nem került sor új alkotmány kidolgozására, 1989-ben azonban gyökeres, a demokratikus államberendezkedést lehetővé tevő változtatásokra került sor.25 Az így módo sított 1949. évi XX. törvény 2012. január 1-jén vesztette hatályát Magyarország Alaptörvényének életbe lépésével. JUHÁSZ-PINTÉR PÁL Beér János (1905–1966) Jogász, egyetemi tanár. 1927-ben szerzett jogi diplomát, majd 1931-ben bírói és ügyvédi képesítést. 1945-ig ügyvédként dolgozott, majd a második világháborút követően belépett a kommunista pártba (1945). A Budapesti Egyetem Jogi Karának államjogi tanszék vezetője (1948–). Jelentős szerepe volt a szocialista államhatalom szervezetét és jogrendszerét kialakító törvények, például a köztársasági törvény, az 1949. évi XX. törvény (a Magyar Népköztársaság Alkotmánya), a tanácstörvények, valamint az államigazgatási eljárási kódex megalkotásában. Jegyzetek 1 A Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény. Magyar Közlöny, 1949/174, 1355–1362. 2 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 1. számú törvényerejű rendelete augusztus 20. napjának a Népköztársaság ünnepévé nyilvánításáról, Magyar Közlöny , 1950/1, 1. 221 1952 1950 1955 1953 1951 1956
