Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Harc a „klerikális reakció” ellen: Mindszenty József letartóztatása és pere
volt, a nyugati újságírók mégsem kaptak belépőt. A meggyötört bíboros részben beismerő vallomást tett, ami miatt később azt feltételezték, hogy valamilyen pszichikai szer befolyása alatt állhatott. Nem vonta vissza a tőle kicsikart beismerő vallomásokat és nem beszélt bántalmazásáról sem. A koncepciós per során meglepő módon védőügyvédje dr. Kiczkó Kálmán egyetlen személyt sem idézett be tanúnak. Mindszenty az utolsó szó jogán elmondta, hogy: „Nem voltam és nem vagyok a magyar népnek ellensége. Nem volt és nincs bajom a magyar munkássággal, a magyar földműves társadalommal, amelyhez családommal együtt tartozom.” 19 Az ítélet kihirdetésére 1949. február 8-án került sor. Mindszentyt természetesen bűnösnek találták mind a hét ellene felhozott vádpontban, így a köztársaság megdöntésére irányuló, folytatólagosan elkövetett szervezkedés vezetésében, folytatólagosan elkövetett hazaárulásban, külföldi fizetőeszköz bejelentésének elmulasztásában, jelentős külföldi összegekre vonatkozó követelés bejelentésének elmulasztásában, külföldi valutával való üzérkedésben, külföldi fizetőeszköz kivitelének folytatólagosan elkövetett bűntettében és bejelentés alá eső értékes tárggyal való engedély nélküli rendelkezésben. Mindezek után, hogy véletlenül se legyen belőle mártír, nem halálra, hanem „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre, továbbá politikai jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Szintén életfogytiglani börötönbüntetést kapott Ispánki Béla, 15 évet Baranyay Jusztin és Esterházy Pál, 10 évet Tóth László, 6 évet Zakar András, Nagy Miklós pedig 3 évet. 20 Az ítélet rögtön másnap megjelent a sajtóban. 21 Az első- és másodfokú ítélet közötti időben Mindszenty lelkileg még jobban megtört, s majdnem száz levelet írt. A legtöbbet Péter Gábornak, Ries István igazságügy-miniszternek, Décsi Gyulának és Dobi István miniszterelnöknek címezte. Ekkor kezdte szorgalmazni az állammal való megegyezést is, amit Grősz József kalocsai és Czapik Gyula egri érsekeknek írt levelében fejtett ki. 22 A per másodfokú tárgyalását már a vádlottak részvétele nélkül tartották meg. A bíróság vezetője Jankó Péter, míg a népfőügyész Borbély János volt. Az immár jogerős ítéletet július 9-én hirdették ki. Bár Mindszentyét és további három társáét helyben hagyták, de Ispánki Béláét 15 évre, Baranyay Jusztinét 12 évre, Zakar Andrásét pedig 4 évre csökkentették. Ehhez valószínűleg a nemzetközi visszhang és az ügy ENSZ napirendre kerülése is hozzájárult. Mindszenty a Gyűjtőfogházban csak 1949. augusztus 16-án értesült a másodfokú ítéletéről. 23 Bár Mindszenty elítélése ellenére is a magyar katolikus egyház feje maradt, de elítélésének és ezzel félreállításának súlyos következménye lett, hogy az egyház az eddigieknél is erősebb állami kontroll alá került. Gyakorlati szempontból azonban akadályoztatása miatt valakinek el kellett látnia a feladatokat. Erre ő már korábban Grősz József kalocsai érseket jelölte ki. A hercegprímás elítélését követően tovább folytatódott az egyház jogainak megnyirbálása és tagjainak üldözése. Az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelettel – a bencések, piaristák, ferencesek és a Szegény Iskolanővérek kivételével – minden szerzetesrend működését betiltották. Így 23 férfi és 40 női szerzetesrendet oszlattak fel, ami 2582 férfi szerzetest és 8956 apácát érintett.24 Továbbá 1950. augusztus 1-jén megtartották a Katolikus Papok Országos Békebizottságának alakuló ülését is. 216 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1949
