Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1949-es országgyűlési választások
Előbbiről szólva a Tito népfrontos politikáját elítélő moszkvai bírálatra tért ki, amihez hasonló hibába Rákosi nem akart esni, és igyekezett a szovjet vezetés felé demonstrálni, hogy a Magyarországon létrejött népfront képes lesz a kommunista egyeduralom kiteljesítését megtámogatni. Másrészt az a megfontolás is vezethette a pártfőtitkárt, hogy a képviselők közötti addigi tisztogatás ellenére is a biztosra kell törekedni, és egy túlnyomó többségében saját embereikből álló, új parlamentet kell felállítani. A pártállami struktúra teljes kiépítését tekintve ugyanis többek között olyan nagy horderejű kérdés átvitele volt még hátra mint a tanács- és az egypártrendszert szentesítő alkotmány megszavaztatása. 12 Az inkább népszavazássá átminősülő választásnak tehát valójában egy legitimációs jelleget tulajdonítottak, éppen ezért a gigászi, átfogó kampány során az addigi eredmények hangsúlyozására, elismertetésére törekedtek. A Feitl István által totális mozgósításként leírt választási kampányban valójában nem volt olyan állami és pártszerv, amelyeknek ne kellett volna munkatervet készítenie, és annak mentén minden lehetséges módon agitálni, azaz a lakosságot meggyőzni a népfront melletti kiállás helyességéről. Fő ellenségnek a passzivitást tekintették, hiszen a minél nagyobb mértékű részvétel jelentette a társadalmi felhatalmazást a megkezdett út folytatásához. 13 Bár a kampány a választási program meghirdetése után néhány nappal az Angyalföldön tartott nagygyűléssel kezdődött, majd Rákosi dunántúli körútjával, benne a május 8-ai celldömölki nagygyűléssel végződött, ennek ellenére a hatalmas tömegeket mozgató, fentiekhez hasonló léptékű tömegrendezvények szervezése kevésbé volt jellemző. A hangsúlyt az egyéni meggyőzésre helyezték, amelyben a pár hét alatt több mint 200 ezresre duzzasztott népnevelői gárdára hárult a legnagyobb feladat. A cél az volt, hogy minden családot legalább egyszer látogassanak meg a népnevelők, és tudatosítsák a választás jelentőségét, illetve az attól való tartózkodás kapcsán annak várható következményeit, amelyet Kovács István az MDP Operatív Választási Bizottsági ülésén a következőkben fogalmazott meg: „Meg kell mondani, be kell vinni a tömegekbe, hogy mi tudjuk, hogy kik nem szavaztak le és pontosan tudjuk kik a mi ellenségeink és magára vessen, ha majd ezt viszonozni fogjuk” 14 Dobi István (1898–1968) Kommunista politikus, miniszterelnök, államfő. Az elemi iskola az osztályát követően dolgozni kezdett. 1916-ban besorozták, szolgált a Vörös Hadseregben. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, fogságba esett, majd internálták. Fiatalon bekapcsolódik a munkásmozgalomba, a szőnyi MSZDP alapítója. Az MSZDP vezetésével ugyanakkor elégedetlen volt, ezért 1936-ban belépett a FKgP-ba, utóbbi szegényparaszti szárnyának vezetője lett. A Földmunkás Tagozat elnöke (1937–), a Parasztszövetség országos szervező titkára (1941–1943), a Földmunkás Szakosztály elnöke (1943–1946). A háború alatt bekapcsolódott az ellenállásimozgalomba, katonai szolgálata alatt fogságba esett és csak 1945 nyarán tért vissza Magyarországra. Államminiszter (1945–1946, 1946–1947), földművelődésügyi miniszter (1946, 1948), az FKgP alelnöke, majd elnöke (1947–), miniszterelnök (1948–1949), a minisztertanács elnöke (1949–1952), a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke (1952–1967). 204 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1949
