Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1949-es országgyűlési választások
Főként a fővárost övező agglomerációban próbálkoztak az ún. vonatagitációval, amelyre 1949. április közepétől kezdődően az agitációs kampány fontos részeként tekintettek. 15 Ettől a jobbára lokális módszertől viszont sokkal nagyobb súllyal esett latba a hatalom egyházakkal szembeni fellépése. Már április elejére terv készült az egyházak bevonására is, amelyben döntő lépés volt a katolikus püspöki kar megtörése. A testület május 5-én kiadott közleményében arra kérte a híveket, éljenek szavazati jogukkal és azt lelkiismereti felelősségük átérzésével gyakorolják. Emellett azonban, főként a kampány utolsó hetében, fokozódott az egyházi személyek megfigyelése is. 16 A kampány csúcsra járatása az akkorra nemzeti ünneppé, és ezzel munkaszüneti nappá tett május elsejével vette kezdetét, amelyet valóságos népünnepéllyé igyekeztek tenni.17 Az elért eredmények sulykolását folytató sikerpropaganda mellett főként az utolsó két hétre időzítették a közhangulatjavító intézkedéseket is, amelyek mindenkit érintően leginkább a bolti kínálat minőségi és mennyiségi mutatóiban nyilvánultak meg. Bár a népfront elvileg öt pártot takart, az MDP-t leszámítva ezek egyenként nem jeleníthették meg magukat a kampány során, saját gyűlésekkel, plakátokkal, csak a népfront és az MDP, illetve társadalmi szervezetei rendelkezhettek. Csupán kivételesen engedélyezték a szövetséges pártoknak, hogy gyűlést tartsanak, illetve a falvakban, ahol az MDP többnyire kisebb támogatottsággal rendelkezett, ott csupán a népfront és a kommunista párt tarthatott tömegrendezvényt. Az utolsó két hét kampányát azonban az MNF-et is elhomályosítva az MDP uralta. 18 A korabeli dokumentumok sokszor mintegy freudi elszólással a választást leszavazásként emlegetik. 19 Az, hogy ez valójában mennyire az volt, a kortársak többsége csak sejthette. A színfalak mögött a pártelit azonban már április közepén leosztotta a kártyákat, hiszen a PB 1949. április 21-ei ülésén lényegében megszületett az új Országgyűlés, döntöttek ugyanis a mandátumok pártok közötti szétosztásáról. Ezek szerint az MDP-nek jutott a képviselői helyek 70,3, az FKgP-nek a 16,1, a Nemzeti Parasztpártnak 10, a Független Magyar Demokrata Pártnak (FMDP) 2,6 és a Radikális Demokrata Pártszövetségnek 0,9 százaléka. 20 A totális mozgósítás, a sikerpropaganda, a közhangulatjavító intézkedések és az egyházakkal szembeni intézkedések meghozták hatásukat, hiszen a valós eredmények szinte egybeestek az előre leosztott arányokkal, azaz a kommunisták abszolút győzelmével. A választás során, mint ahogyan arról már szó esett, csupán a népfront listáira lehetett szavazni, de az egyetértés érdekében a szavazónak lényegében semmit nem kellett tennie, csupán a megkapott szavazólapot a borítékba helyezve bedobni az urnába. Nemleges szavazatnak az számított, ha valaki a lista alján található kört két egymást metsző vonallal áthúzta. Így az egyet nem értés kifejezésére valójában két lehetőség kínálkozott. Vagy az iménti módszerrel élve a kör bejelölése, vagy az, hogy a borítékot az adott szavazó üresen dobja az urnába. Számolva ezzel, az agitáció részeként éppen ezért nagy figyelmet fordítottak annak hangsúlyozására, hogy a szavazócédulát változtatás nélkül kell az urnába dobni. 21 205 1952 1950 1955 1953 1951 1956
