Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A két munkáspárt egyesülése
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megalakulását deklaráló, 1948. június 12–14-e között lezajlott háromnapos eseménysorozat egy hosszú folyamat végére tett pontot, amelynek eredményeként a Magyar Kommunista Pártból (MKP) és a Szociáldemokrata Pártból (SZDP) létrejött az egységes munkáspárt. Rákosi Mátyás még az önálló MKP 1948. június 12-én délelőtt tartott IV. kongresszusán beszélt arról, hogy az egységes munkáspárt gondolata már 1944-ben, a német megszállás idején felmerült, akkor az év őszén a két párt vezetői erről írásos megegyezést is kötöttek. Ezt követően azonban egyre markánsabbá vált az SZDP-n belül a kommunisták által jobboldali szociáldemokratáknak titulált csoport, amit főként Peyer Károly „káros hatásának” tulajdonítottak. 1 Az egyesülés tényleges gyökerei az 1947-es évhez kötődnek. A Szociáldemokrata Párton belül meglévő különböző irányzatok abban egyetértettek ugyan, hogy a Magyar Kommunista Párttal együtt kell működni, ám annak mikéntjéről komoly nézetkülönbségek alakultak ki.2 Ebben az is közrejátszott, hogy a két párt gazdasági elképzeléseiben is eltérések mutatkoztak, nem értettek egyet az államosítás megvalósításának több kérdésében sem.3 Végül az augusztus 31-ei választási ered ményekkel elégedetlen MKP a jobboldalinak nevezett szociáldemokratákat vádolta a kudarcért, ez pedig még inkább előmozdította a kommunisták ezirányú aktivitását. Az MKP Politikai Bizottsága (PB) ezért már 1947. szeptember 16-i ülésén úgy döntött, hogy irányelveket dolgoz ki az egységes munkáspárt megteremtésére vonatkozóan.4 Ennek szellemében 1947. szeptember 18-án az MKP PB Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály és Kádár János részvételével megalakított egy öttagú bizottságot, amelynek elsősorban az lett a feladata, hogy az SZDP-n belül erősítse, szervezze a baloldalt. Ez az ún. ötös bizottság az SZDP-ben létrehozott Baloldali Munkaközösség néhány vezetőjének tudtával hozzáfogott titkos baloldali csoportok szociáldemokrata szervezetekben való kiépítéséhez, továbbá a Baloldali Munkaközösségen belüli nyolcas csoport segítségével igyekeztek az egyesülést előbbre mozdítani. 5 Míg 1946-ban szinte egyetértés volt az SZDP-n belül abban, hogy az MKP-val való együttműködésbe az egyesülés nem fér bele, addig ez az álláspont 1947-re már módosult, 1947–48 fordulójára pedig a párt gyakorlatilag kettészakadt. Az ennek nyomán kialakult bizonytalanság miatt, de főként a kommunisták ráhatásának következtében már szeptember folyamán megindult a szociáldemokraták MKP-ba áramlása. A kommunista szándéknak a Belügyminisztérium (BM) Államvédelmi Osztálya (ÁVO) is nyomatékot adott, hiszen annak vidéki szervei behívatták, előállították és megfenyegették, olykor még őrizetbe is vették a működési területükön élő helyi szociáldemokrata funkcionáriusokat. 6 Az „együttműködni, de nem egyesülni” elvét képviselő szociáldemokrata politikusok felett az 1948. február 18-ára összehívott gyűlés mondott ítéletet, 35 vezető, köztük Kéthly Anna, Bán Antal, Szélig Imre, Szeder Ferenc lemondatását, és a kommunistákkal való A két munkáspárt egyesülése 1948. június 12. 176 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1948
