Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A MAORT-per
1945 novemberében visszaérkezett amerikai igazgató is folyamatosan tiltakozott. Többek között 1947-ben levelet írtak Nagy Ferenc miniszterelnöknek, valamint az amerikai követség is felemelte szavát a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása miatt, azonban érdemi változás nem történt. Sőt, Gombosi Zoltán személyében miniszteri biztost küldtek a vállalathoz, aki a jövendőbeli per bizonyítékait gyűjtötte, s már 1947 áprilisában feljelentést tett a BM ÁVO-n. Az 1947. évi állami ellenőrzés mindennek ellenére azzal zárult, hogy szabotázsra utaló nyomot nem találtak. 5 1948 májusában viszont Székely Pál személyében újabb állami ellenőrt küldtek ki, aki úgy vélekedett, hogy „a jövőben a MAORT-nál minden körülmények között annak szabad és kell történnie, amit pártunk, és a párton keresztül a dolgozók tömege akar. [...] Úgy kell tekintenünk, mintha a MAORT is államosítva volna.” 6 Az országban közben folyamatosan zajlottak az államosítások, 1946-ban a szénbányákat, majd a 100, végül 1949-ben a 10 főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket is állami kezelésbe vették. A MAORT kapcsán is ez volt az elérendő cél. A vállalat államosításának szándéka már 1945-ben felmerült, de külpolitikai szempontok miatt ekkor még nem került rá sor. Az államosítás akadályát képezte továbbá, hogy kártérítést kellett volna fizetni az amerikai tulajdonos részére. Erre azonban nem volt sem pénz, sem szándék, így az állami kezelésbe vételhez be kellett bizonyítani, hogy a MAORT megszegte az állammal kötött szerződést. Erre szolgált eszközül a Papp Simon és társai ellen indított koncepciós per. Így 1948. augusztus 12-én először Papp Simont, majd Ábel Bódog volt beszerzési osztályvezetőt, Binder Béla termelési osztályvezetőt, Barnabás Kálmán főgeoló gust, Pőzel István ügyvédet, Derék Lajosné titkárnőt, valamint Paul Ruedemannt és Georg Bannantinet is letartóztatták. Két mérnök Temesváry Gábor és Abzinger Gyula a letartóztatások elől emigrált, míg Pokker Ernő öngyilkos lett. 7 Közben a vádlottak bűnösségének bizonyítására sajtókampány8 zajlott, valamint hasonló célból jelentették meg 1948 szeptemberében az ún. Szürke könyvet9 is. „Bűnösségükhöz” pedig kétség sem férhetett, mivel már előzetes letartóztatásukat is beismerő vallomásukra és a nyomozás egyéb adataira tekintettel rendelték el. 10 A pernek végül négy vádlottja lett, mivel Pőzel Istvánt internálták, Derék Lajosnét elengedték, valamint beismerő vallomásuk megtétele után a két amerikai vádlott elhagyhatta az országot. A vádirat novemberre készült el. Eszerint kiszolgálták a német igényeket, mert akkor többet termeltek, nem törekedtek a finomítók tartozásainak behajtására, indokolatlanul magasan határozták meg az önköltségi árat, a szükséges gépeket késve rendelték meg, nem hajtották végre az Országos Tervhivatal utasításait, szándékosan olyan kutatófúrásokat telepítettek, ahol nem volt várható eredmény, a termelést tudatosan csökkentették, nem gondoskodtak a felszabaduló gáz hasznosításáról és nem építették meg a főváros felé menő gázvezetéket. 11 Az elsőfokú eljárást 1948. november 26-án Olti Vilmos vezette a Budapesti Népbíróságon. A tárgyalás nyilvános volt, egyes részeit a rádió is közvetítette. A vád bebizonyításában a beismerő vallomásokon túl döntő szerepe volt Székely Pál és Kertai György önkéntes, terhelő vallomásának is, a védelem tanúit azonban nem hallgatták meg. Annak érdekében, hogy Papp Simon ne 166 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1948
