Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A MAORT-per
vonja vissza vallomását, előtte ávós tisztek keresték fel. Később így írt erről: „ekkor határoztam el, hogy az ávó szájaíze szerint fogok vallani. Azért jutottam erre az elhatározásra, mert az amerikaiak mindent elismertek. [...] nem volt más utam, ha nem akartam magam testileg összetöretni.”12 A vádirat pedig kimondta, hogy Papp Simon cselekményeivel „a MAORT-ot, mint a Standard Oil Company leányvállalatát, a háborúra spekuláló amerikai nagytőke magyarországi eszközévé tette. Így cselekménye súlyánál, fontosságánál és terjedelménél fogva a demokratikus államrend megdöntésére irányul.” 13 Ennek következtében december 9-én, elsőfokon Papp Simont halálra, Ábel Bódogot 15 év, Binder Bélát pedig 4 év börtönre ítélték. A negyedik vádlottat Barnabás Kálmánt felmentették. Az ítélet ellen az ügyvédek semmisségi panasszal éltek. A másodfokú tárgyalásra a vádlottak jelenléte nélkül, 1949. január 20-án került sor. Ekkor Jankó Péter enyhítette az ítéleteket, Papp Simon büntetését életfogytiglanra, Ábel Bódogét pedig 10 évre csökkentette. 14 Az MDP PB 1948. szeptember 23-ai határozata alapján a MAORT-ot már a jogerős ítéletek meghozatala előtt, szeptember 24-én állami kezelésbe vették a 9960/1948 kormányrendelettel, „abból a célból, hogy a nyersolajtermelés szándékos szabotálása megakadályoztassék”.15 Az állami kezelés után pedig az 1949. évi 20. törvényerejű rendelet következtében 1949. december 31-én állami tulajdonba került a vállalat, majd szerkezetét is átalakították. Élére a korábban állami ellenőrnek odaküldött Székely Pált nevezték ki. Az USA 1948. november 30-án és január 19-én is jegyzékben tiltakozott a történtek ellen. Utóbbira a magyar kormány a következőket válaszolta: „nem kíván egy szabotázsban leleplezett vállalat hazudozásaival és ferdítéseivel foglalkozni.” 16 A három elítélt közül Binder Béla 1951-ben szabadult, Ábel Bódog viszont 1953-ban meghalt a börtönben. Papp Simon 1955-ben kapott kegyelmet, de addig is kihasználták szaktudását, így a börtönben is folyamatosan dolgozott. Többek között a recski tábor működtetéséhez szükséges vizet is neki kellett feltárnia. 17 A MAORT per után nem sokkal hasonló eljárás zajlott le a szintén amerikai tulajdonban lévő Standard Villamossági Rt. ellen is. A Standard Villamossági Rt. az Egyesült Izzóból 1928. január 1-jén vált ki és magyar-amerikai vegyesvállalatként működött. Később az amerikaiak megvásárolták a híradástechnikai eszközöket gyártó cég összes részvényét, így teljesen külföldi kézbe került. Az 1936-tól főmérnökként dolgozó Geiger Imrét 1948-ban nevezték ki igazgatónak. 18 A vállalat a második világháború utáni gazdasági recesszió következtében veszteséges lett, így amerikai részről eladására is ajánlatot tettek. Erről nem született egyezség, viszont 1949-ben aláírtak egy előzetes megállapodást a szükséges licencek átadásáról, amiben a magyar fél ígéretet tett arra, hogy nem államosítja a gyárat. Ennek ellenére Geiger Imrét már 1946-tól megfigyelték, a szabotázs bizonyítékait pedig az ÁVH Ipari alosztályán gyűjtötték. Közben Geiger Imre elha tározta, hogy családjával együtt elhagyja az országot. Ezt azonban nem sikerült megvalósítania, mert 1949. november 10-én a Sopron felé tartó vonaton letartóztatták. 19 Az ügyben összesen 24 embert vettek őrizetbe és 3 hónapig tartottak a kihallgatások. Ezután összesen három per zajlott le. Az első per fővádlottja, Geiger Imre 167 1952 1950 1955 1953 1951 1956
