Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1958. szeptember 1. Megtorlás Erdélyben – Az 1956-os forradalom romániai hatásai
1958. szeptember 1. Megtorlás Erdélyben – Az 1956-os forradalom romániai hatásai A Sztálin halálát követő időszak új irányvonala Romániában is éreztette valamelyest a hatását. Ezek közé tartozott például, hogy 1955-ben megszűnt az ún. „közigazgatási úton történő elmarasztalás” intézménye, amely alapján bírósági ítélet nélkül tarthattak fogva állampolgárokat. 1956-ig pedig tízezrek térhettek haza, akiket etnikai vagy politikai alapon munkatáborokba deportáltak. Az enyhülés lehetővé tette a régi kapcsolatok felvételét az erdélyi magyarok és magyarországi ismerőseik között. Ismét kaphattak útlevelet Erdélyben, és ezzel a lehetőséggel sokan éltek is. A magyar és román politikai vezetés kétoldalú megállapodása után immár vízum nélkül is utazhattak a két ország állampolgárai.1 Illyés Gyula 1956. január végén járt Marosvásárhelyen a Fáklyaláng című darabja századik előadása alkalmából, október elején pedig vele együtt 1945 után először Tamási Áron is hazalátogatott. 2 Természetesen ezeknek az éveknek megvolt a maga romániai sajátossága is. Az itteni desztalinizációs folyamatokban kevesebb személyi változás történt, és a pártapparátus a könnyítéseket is nehézkesen hajtotta végre. A magyarországi forradalom kitörése a legfelsőbb román párt- és államvezetést aggodalommal töltötte el, attól tartottak, hogy a forradalmi eszmék átterjednek Romániába is, és ezáltal hasonló megmozdulásokra kerül sor. Ennek elkerülése érdekében a hadsereg és a Securitate alakulatait riadókészültségbe helyezték. Az országhatárokat lezárták, az egyetemi központok külön felügyeletét rendelték el, valamint megbízottakat küldtek ki a kritikus tartományokba. Október 25-én a magyarországi eseményeket hivatalosan is ellenforradalomnak minősítették. A Román Munkáspárt két megbízottja Magyarországról visszatérve súlyos helyzetről és a nacionalista hangulat erősödéséről számolt be. A romániai feszültség nem vezetett magyarországihoz hasonló eseményekhez. A lakosság a Szabad Európa Rádión és az Amerika Hangján, a magyarok pedig leginkább a Kossuth Rádión keresztül értesülhettek az eseményekről.3 Érdemes megjegyezni azt is, hogy akkor a mainál jóval több román anyanyelvű beszélt magyarul. A legfontosabb tömegmegmozdulásra a vegyes etnikumú – magyar, német, román – Temesváron került sor. Az október 30-ai, Műszaki Főiskola által szervezett tüntetésen a letartóztatott diákok és a magyar forradalom iránt is szolidaritásukat fejezték ki, és a maguk 12 pontos követelésrendszerét is összeállították. A Securitate a demonstráció idején megszállta az egyetemet, és letartóztatta a szervezőket. Másnap már értük és a szabadulásukért gyűlt össze több mint ezer diák, akiket azonban a karhatalom a kisbecskereki szovjet laktanyába hurcolt. 4 Kisebb szimpátia-megnyilvánulások voltak Marosvásárhelyen és Kolozsváron. Utóbbiban 1956. november 1-jén a Házsongárdi temetőben a magyar forradalom áldozataiért tartottak halottak napi 90 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1958
