Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1958. szeptember 1. Megtorlás Erdélyben – Az 1956-os forradalom romániai hatásai
megemlékezést a diákok5. Székelyföldön főleg középis kolás diákok fejezték ki rokonszenvüket, többek között gyászszalag viselésével. Az utolsó jelentős tömegmegmozdulásra november 5-én, Bukarestben került volna sor – ám ezt, a magyarországi újabb szovjet megszállás után a hatalom csírájában elfojtotta. Az is megállapítható, hogy az egyetemisták gyűlései, szolidaritási megnyilvánulásai mellett Romániában – már a magyar forradalom előtt is – több formában aktivizálódtak ellenálló vagy ellenzéki csoportok. A szervezkedések közül említést érdemel a Szoboszlay Aladár, a Sass Kálmán, valamint a Ioan Fabigola nevéhez fűződő csoportosulás. 6 Bizonyos csoportok közvetlenül a magyar forradalom hírére jöttek létre (például: a brassói Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség, a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Szövetsége, a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége vagy például a Felső-Maros-völgyben a Fekete Kéz nevű szervezet). Ezek tagsága főleg erdélyi és partiumi középiskolás diákokból állt.7 Végül meg kell említeni a létezésüktől fogva rendszerellenesnek tekintett csoportokat (a korábbi politikai pártok tagjait, vasgárdistákat, illetve vallási csoportokat). Ezek tevékenysége ugyan nem kapcsolódott a magyar forradalomhoz, de az 1956-ot követő megtorló hadjárat velük is leszámolt. Az 1956-ot követő években – a magyar forradalomnak köszönhetően is – az állampárt magyar kisebbségekhez való viszonyulása erőteljesen megkeményedett, de megerősödött a valamiféle önállóbb kommunista politikát célul kitűző pártvezetési stratégia is. 1956 őszén a Babeș Tudományegyetem rektora azzal fenyegette meg a román egyetemi ifjúságot, hogy a magyar forradalmárok vissza akarják csatolni Erdélyt Magyarországhoz. Mindez a koncepciós perek egyik fő vádpontjaként is megjelent – holott a magyar forradalom követelései között egyáltalán nem szerepelt a határok megváltoztathatóságának kérdése. 8 A forradalom megtorlása egy időben indult meg Magyarországon és Romániában. 1957. január 1–4. között a Varsói Szerződés államai – Lengyelország kivételével – Budapesten tanácskoztak, ahol egyértelműsítették az események ellenforradalmi megítélését, és határozott irányt szabtak a megtorlás folyamatának. 9 A fent tárgyalt szervezetek, csoportosulások elleni megtorlások közül legsúlyosabb következménye a Szoboszlay Aladárékkal szembeni fellépésnek volt. A per fő vádlottját, a római katolikus pap Szoboszlayt már 1953-tól figyelték, és több alkalommal le is tartóztatták, ahogy a mozgalom egyéb tagja is korábban konfrontálódott a kommunista rezsimmel. Szoboszlay bűnei közé sorolták, hogy egy Arad központú román–magyar konföderáció létrehozását, valamint közös magyarországi és romániai fegyveres felkelés kirobbantását szorgalmazta. 10 91 1971 1967 1981 1972 1969 1983 Szoboszlay Aladár 1956-ban. Forrás: Wikimedia Commons.
