Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 10. Az 1956-os emigráció szervezeteinek létrejötte
Béla és Vidovics Ferenc), ketten-ketten a Demokrata Néppártból (Barankovics István és Varga László) és a Petőfi Pártból (Kovács Imre és Sz. Szabó Pál), valamint hárman az ’56-os szervezetek részéről (Jónás Pál, Király Béla és Váli Ferenc). Az új szervezetben Eckhardt Tibor, Kéthly Anna és Sulyok Dezső már nem vett részt. A székhely a Magyar Nemzeti Bizottmány korábbi, New York-i irodája lett. 12 A politikusok mellett a fegyveres szabadságharcosok és a volt politikai foglyok is alakítottak szervezeteket. 1956-ban Bécsben alakult meg a Politikai Üldözöttek Világszövetsége, mely később a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevet vette fel. 1957-ben szintén itt jött létre a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség is Király Béla vezetésével. A szervezet társelnöke Vidovics Ferenc és Váli Ferenc lett, központi irodáját New Yorkban nyitották meg. Bár számos országban voltak szervezetei, nem működött sokáig. 13 1957-ben alapították a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetséget, melynek elnöke Pongrátz Gergely, főtitkára Hóka Ernő lett. Ugyanők hozták létre Sulyok Dezsővel kiegészülve a Magyar Október 23 mozgalmat is. Szintén ’56-osok alapították a Magyar Szabadságharcos Világszövetséget Veress Lajos irányí tásával. A szervezet 1962-es kongresszusa után társelnöke Tollas Tibor és Zsédely Miklós, főtitkára Mikófalvy Lajos lett. 14 Az 56-os szervezetek között meghatározó szerepe volt még a Jónás Pál irányította Petőfi Körnek, az 1958-ban Brüsszelben alapított és 5 évig fennálló Nagy Imre Intézetnek, valamint a New York-i Kossuth Alapítványnak is. Az emigrált közel 8000 egyetemista pedig több helyen is megszervezte a MEFESZ-t, mely Genf központtal 10 évig működött. Az írók is megalakították érdekképviseleti szervüket, 1957-ben, Londonban jött létre a Magyar Írók Szövetsége Külföldön nevű szervezet. Vezetőségét Faludy György, Horváth Béla, Ignotus Pál, Kovács Imre, Pálóczi-Horváth György, Cs. Szabó László és Szabó Zoltán alkotta, a szervezet első elnöke Ignotus Pál volt. 15 A külföldi magyar kultúra terén meghatározó szerepük volt az emigrációban megjelenő folyóiratoknak és napilapoknak. Így az 1950-től Münchenben megjelenő Látóhatárnak, majd az 1958-tól Borbándi Gyula és Molnár József által szerkesztett Új Látóhatár nak, a Tollas Tibor által szerkesztett Nemzetőr nek, a Faludy György, majd Méray Tibor által szerkesztett, 1957-től Bécsben, majd Párizsban megjelenő Irodalmi Újság nak , a bécsi Magyar Híradó nak, a kanadai Magyar Hírlap nak és az ausztráliai Független Magyarország nak. Emellett fontos megemlíteni az átalakított Szabad Európa Rádió továbbra is fontos szerepét, valamint a Philharmonia Hungarica néven évtizedeken át működő magyar zenekart is. 16 Mindeközben a magyar állambiztonság is folyamatosan figyelte és igyekezett befolyásolni az emigráció tevékenységét. Kezdetben a Kádár-kormány az emigráció tagjai közül azokat, akiket lehetett, igyekezett némi presszióval hazatérésre biztatni. Ennek érdekében Bécsben és Kelet-Berlinben is hazatérési bizottságokat szervezett, valamint 1956. december 1-jén amnesztiát hirdetett azoknak, akik 1957. március 31-ig hazatérnek. Részben ezek munkájának eredményeként Ausztriából 1961-ig, illetve Jugoszláviából 1959-ig, összesen 16.866-an17 tértek haza. Egy későbbi adat szerint 1957 és 1962 között összesen 27.694-en jöttek vissza Magyarországra.18 A hazatérni szándékozókat megszűrték, többségüket nem tekintették a rendszer ellenségeinek, de azt is tudták, hogy vannak köztük 51 1971 1967 1981 1972 1969 1983
