Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 10. Az 1956-os emigráció szervezeteinek létrejötte
Már 1956-ban Bécsben megalakult a Magyar Forradalmi Bizottmány, mely néhány nap múlva a Magyar Forradalmi Tanács nevet vette fel. Első, 1956. november 19-ei nyilatkozatukat Kiss Sándor, Horváth János, Pásztor Tamás, Szabó Miklós, Nyeste Zoltán, Benkő Zoltán, Szarka Gábor és Rédey Gábor írta alá. Szervezetük székhelyének Párizst választották, mivel az amerikaiakban csalódtak a forradalom alatt. Alakuló kongresszusukat 1957. január 5-e és 7-e között tartották meg Strasbourgban, melyen Király Béla elnökölt. Ezen többek között a szovjet csapatok távozását és a demokratikus választásokat követelték, továbbá elítélték Kádár Jánost és kormányát. Ugyanerre kérték az ENSZ-t, a nyugati kormányokat és társadalmi szervezeteket. A Magyar Forradalmi Tanács 46 tagja közül elnöknek Kéthly Annát, a Nagy Imre-kormány tagját, társel nöknek Kővágó Józsefet, Budapest volt polgármesterét, míg alelnöknek Király Bélát, az 1956-os Nemzetőrség parancsnokát választották meg. 9 Ők hárman alkották az ún. Kormányképviseletet is, melynek legfontosabb célja az 1956-os forradalom vívmányainak és követeléseinek ENSZ-ben való képviselete volt. Ennek keretében tanúskodtak az ENSZ Ötös Bizottságában is, így szerepük volt a „magyar kérdés” napirenden tartásában. A Forradalmi Tanács és a kormányképviselet számára is hamar egyértelművé vált, hogy hosszú távú támogatásra nem Nyugat-Európától, hanem csak az USA-tól számíthatnak, így 1957 nyarán-őszén megbeszélések kezdődtek a régi és az új emigráció tagjai között egy egységes politikai képviseleti szerv létrehozásáról. A tárgyalások eredményeként megszüntette működését a Magyar Nemzeti Bizottmány és a Magyar Forradalmi Tanács is. 10 Az emigráció új képviseleti szerve az 1958 márciusában megalakult Magyar Bizottság lett. A szervezet meghatározása és célja a következő volt: „Emigrációs politikai szervezet, amelyik magába foglalja a háború utáni magyar politikai személyiségeket és az 1956-os forradalom képviselőit. Célja, hogy Magyarország függetlensége és a magyar nép szabadsága érdekében tevékenykedjék.”11 A 16 tagú szervezet elnöke Varga Béla, alelnöke Kővágó József lett. 9 kisgazdapárti ( Adorján József, Auer Pál, Hajdu-Németh Lajos, Kiss Sándor, Kővágó József, Nagy Ferenc, Pfeiffer Zoltán, Varga 50 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956 Király Béla (1912–2009) Az érettségi után a Ludovika Katonai Akadémián tanult. 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a magyar királyi Nagy Lajos Király 6. honvéd gyalogezredben szolgált. A második világháború alatt a 2. magyar hadsereg kötelékében teljesített szolgálatot. 1945 márciusában Kőszeg védelmére jelentkezett, a harcok során parancsnokként megadta magát a szovjet csapatoknak és hadifogságba esett. A fogságból megszökve hazatért, és 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1943–1948 között a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán is dolgozott, 1949-ben vezérkari ezredessé nevezték ki. 1951-ben az ÁVH letartóztatta; első fokon halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1956. szeptember 7-én szabadult. Az 1956-os forradalom alatt kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának, azonban a szovjet túlerőt látva Ausztriába, onnan pedig az Egyesült Államokba emigrált. 1958-ban beiratkozott a Columbia Egyetemre, ahol történelemtanári, majd 1966-ban történelemtudományi doktorátust szerzett. Több évtizeden át oktatott a Brooklyn College-ban. 1989-ben Nagy Imre újratemetésekor tért vissza Magyarországra. Az 1990-es választásokon Kaposvár egyéni jelöltjeként szerzett mandátumot. 1991-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatták.
