Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1956-hozvaló viszonyának megszilárdulása
1956. december 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1956-hoz való viszonyának megszilárdulása Az MSZMP viszonya 1956-hoz, és annak emlékezetéhez a párt számára kiemelkedő jelentőséggel bírt. Ehhez az eseményhez kötődött a genezise, és ennek értelmezése adta a párt legitimációs alapját is.1 Ennek a legitimáci ónak az 1956–1957-es kialakulása és az 1989-es széttörése is nagyrészt a párton belüli folyamatokhoz kötődik, és mindkettő meglepően rövid idő alatt zajlott le. Az MSZMP viszonya 1956-hoz a párt létezésének kezdeti és befejező időszakát kivéve nem esett át lényeges módosuláson. Az 1956–1957-ben több lépésben kialakított ellenforradalmi narratíva megszilárdulása után a kérdésben a párt többnyire csak az évfordulók kapcsán nyilvánult meg, felhasználva az emlékezetpolitika eszközeit arra, hogy megteremtse 1956 hagyományát és kanonizálja annak emlékezetét, uralva az információkhoz való hozzáférést, az emlékezés módját, a szóhasználatot és a fogalomértelmezést egyaránt. A Kádár-korszak 1956-tal kapcsolatos emlékezetpolitikája így tulajdonképpen az elfojtásra, illetve az irányított emlékezésre koncentrált, amellyel megágyazott annak a „kollektív amnéziának”, amely a korszak társadalmát általánosan – bár nem kizárólagosan – jellemezte. 2 Kádár János hatalomra kerülésével párhuzamosan – illetve némiképp már azt megelőzően – épült fel a párt kezdetben igen képlékeny 1956-os narratívája. 1956. november elsején Kádár János rádióbeszédében ismer tette a Magyar Szocialista Munkáspárt alakuló nyilatkozatát. A november elsején a reggeli órákban, Horváth Márton és Haraszti Sándor által sebtében megírt, majd az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága által jóváhagyott beszédben3 Kádár a nép dicsőséges felkelésének nevezte a forradalmat, amely „[...] lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét [...].” Beszédében Kádár kijelentette, hogy büszkék a fegyveres felkelésben és annak vezetésében részt vevőkre, és támogatják a szovjet csapatok teljes kivonását. 4 November 3-án a párt közleményében 1956-tal kapcsolatban már a „nemzeti demokratikus felkelés” kifejezést használta, és elhatárolódott a „Rákosi-féle nemzetellenes politikától”.5 Az elhatárolódás ilyen nyílt és egyértelmű deklarálását nyilván indokolta az új kezdet ígérete, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Kádár János 1948 és 1950 között belügyminiszterként, majd a második Nagy Imre-kormányban államminiszterként maga is részese volt a közleményben ostorozott korábbi időszak politikai vezetésének. Csakúgy, mint 1956. november 4-én megalakult kormányának több tagja, például a korábbi vezetésben miniszterként és az Elnöki Tanács tagjaként részt vevő Apró Antal, vagy az MDP Központi Vezetőségének tagja, Rónai Sándor. A következő napok jelentették a fordulópontot az MSZMP 1956-os értelmezésében, ami nyilván nem független attól a ténytől, hogy november elseje és hetedike között Kádár János Moszkvában tartózkodott, ahol lényegében megbízták Magyarország vezetésével.6 November 4-i dátummal született meg, és november 6-án a Szabad 44 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956
