Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2006. október 23. „A jogállam fekete napjai” – A forradalom 50. évfordulója
2006. október 23. „A jogállam fekete napjai” A forradalom 50. évfordulója Az 1989–90-es magyar rendszerváltás békés, erőszak nélküli megvalósulását sokan a katarzis hiányával azonosítják.1 Az elmúlt három évtized legkomplexebb, leghos z szabb ideig tartó és a magyar társadalom mindennapjait legjobban megrázó politikai válságá ra 2006 őszén került sor. A szeptemberi–októberi események egyszerre csúcs- és mélypontja az ’56-os forradalom és szabadságharc kitörésének ötvenedik évfordulójára, 2006. október 23-ára esett. 2 A 2006 áprilisában újraválasztott, Gyurcsány Ferenc vezette, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) alkotta kormánykoalíció a választások után – a kampányban tett ígéretekkel szemben – megszorításokat vezetett be, aminek következtében őszre jelentős népszerűségvesztést szenvedett el. Szeptember 17-én délután derült égből villámcsapásként érte az ország közvéleményét, hogy a Magyar Rádió nyilvánosságra hozott egy titkos hangfelvételt, amely a miniszterelnök május 26-án, a balatonőszödi kormányüdülőben elhangzott, saját frakciótársainak tartott beszédének részletét tartalmazta.3 A kormányfő beszédében előző másfél éves kormányzásáról árult el keresetlen szavakkal megfogalmazott részleteket – az állandósított politikai hazugságokról, a kormányzat gyenge teljesítményéről, a gazdasági adatok meghamisításáról és a magyar társadalom tagjainak mélységes lenézéséről tanúskodó önvallomás kétségtelenül megrázta a társadalmat. A kiszivárogtatás részletei a mai napig nem derültek ki pontosan – egyre több, köztük nyilvánosságra hozott titkosszolgálati információ is a három évvel később Bolíviában agyonlőtt, rendkívül kalandos életű Rózsa-Flores Eduardo szerepét emelte ki a felvételek sajtóhoz való eljuttatásában.4 A hangfelvétel nyilvánosságra került részei óriási felháborodást és spontán tiltakozást váltottak ki: a Kossuth Lajos téren már aznap több ezren követelték Gyurcsány Ferenc és a kormány távozását. A tüntetéssorozat másnap is folytatódott, immár jóval nagyobb tömeg gyűlt össze az Országház előtt. A tüntetők egy része – a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke, Toroczkai László vezetésével – átvonult a szomszédos Szabadság térre, ahol be kívánták olvastatni petíciójukat.5 Az elutasítás után a magyar demokrá ciában addig példátlan eseménysorozat zajlott le: a több ezres tömeg mintegy száz fős keménymagja megostromolta a Magyar Televízió épületét, és megtámadta a kis létszámú, hiányos felszereltségű és láthatóan sorsára hagyott rendőri egységeket. Utóbbiak végül feladták az MTV épületét, amelybe a tüntetők egy része benyomult – a rend csupán a hajnali órákban állt helyre. A Kossuth téri tüntetések a következő hetekben állandósultak – a következő éjszakákon a Blaha Lujza téren és a Nyugati pályaudvarnál került sor kisebb csoportok és a rendőrség közötti összecsapásokra.6 A szeptember 19-e és 21-e közötti éjszakákon más irányú, a nyilvánosság elől akkor még elzárt folyamat is elkezdődött: a karhatalom békés tüntetőkkel és egyszerű utcai járókelőkkel szemben járt el példátlan, az előző napok eseményeit megtorló brutalitással. A jogállam felfüggesztésének tekinthető történéseket az áldozatok és szemtanúk beszámolói, jogvédő 256 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
