Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2006. október 23. „A jogállam fekete napjai” – A forradalom 50. évfordulója
szervezetek (Nemzeti Jogvédő Alapítvány, Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért) és képviselőik (Gaudi-Nagy Tamás, Kőszeg Ferenc, Schiffer András) állásfoglalásai és az akkori ellenzék néhány politikusának (Ékes Ilona, Balog Zoltán) megszólalásai révén rekonstruálhatjuk. Az önkényes rendőri intézke dések és a normális hétköznapokból való kizökkenés jelképe lett a Magyar Rádió udvara, ahol egy „átmeneti gyűjtőfogház” keretei között kegyetlen bántalmazásokra került sor.7 Az ügyészség és az elsőfokú bíróságok szinte statáriális működését jól jellemezte, hogy a futószalagon elrendelt előzetes letartóztatásra vonatkozó döntéseket a másodfokú bíróságok nagyrészt megsemmisítették. 8 Az állandósult, békés Kossuth téri tüntetések, az október elsejei önkormányzati választásokon aratatott nagyarányú ellenzéki győzelem következményei, valamint az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára való készülődés meghatározta a következő hetek dinamikáját. Az állami ünnepség egyik központi eseménye – számos külföldi delegáció jelenlétében – az Országház előtti téren zajlott le. A rendőrség a hajnali órákban – arra hivatkozva, hogy a mintegy kétszáz fős tömegből néhányan a biztonsági átvizsgálás idejére sem voltak hajlandók ideiglenesen elhagyni a teret – óriási erőkkel kezdte meg a tüntetők kiszorítását.9 A nap délelőtti és koradélutáni időszakában – az állítólagos rendőri ígéretekre hivatkozva – több kisebb csoport is megpróbált visszatérni a térre, ám a rendőrség mindezt kordonokkal és kényszerítőeszközökkel akadályozta meg. A fokozatosan – és nem kis részben a korábbi karhatalmi fellépésnek köszönhetően – radikalizálódó keménymag és a rendőrség legélesebben a Deák tér környékén csapott össze a délután folyamán. (Itt került sor a külföldi média által leginkább felkapott eseménysorra: a nyugdíjas Horváth György egy fővárosi kiállításon elhelyezett tankot indított be, amellyel néhány métert ment, majd megállt a rendőrsorfal előtt.)10 A legnagyobb ellenzéki párt, a FIDESZ közben az Astoriánál tartotta a több tízezer fő részvételével zajló ünnepi megemlékezését: ezen beszédet mondott Wilfred Martens, az Európai Néppárt elnöke és a kárpátaljai Milován Sándor is. Orbán Viktor pártelnök itt jelentette be, hogy a FIDESZ – a válság megoldására adott kibontakozási javaslatként – számos, a kormányzati hazugságokat szimbolizáló ügyben (így többek között a kórházi vizitdíj és napidíj, valamint a tandíj kérdésében) népszavazást kezdeményez.11 A legnagyobb ellenzéki párt ünnepségének végével nagyjából egy időben a rendőrség folytatta a Deák téri tömeg oszlatását, amelynek egy része óhatatlanul összeért a FIDESZ-nagygyűlés békés, hazafelé tartó tömegével. A rendőri fellépést azonban nemcsak a két csoportosulás el nem különítése miatt érte jogos kritika: a lovasroham, a felsőtestre vagy fejmagasságban kilőtt gumilövedékek, az összecsukható ólmos gumibot (vipera) használata, az azonosítószámok hiánya mindenféle létező törvényi szabályozást megsértett.12 A válogatás nélküli brutalitást nemcsak a több, fél szemére 257 1993 1990 2006 1996 1992 2012 2006 A rendőri brutalitás áldozatai 2006. október 23-án. Forrás: Wikimedia Commons.
