Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 4. Deportálás, internálás – a megtorlás kezdeti formái
23 1971 1967 1981 1972 1969 1983 1956. november 4. Deportálás, internálás – a megtorlás kezdeti formái Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a november 4-én bevonuló szovjet csapatok leverték. Bár voltak még hosszabb-rövidebb ideig felkelőcsoportok a fővárosban és vidéken is, a legtovább például a Mecsekben kitartva, de egyértelművé vált, hogy a szabadságharc eredeti formájában elbukott. A szovjetek támogatásával megalakult és Kádár János által vezetett Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tárgyalásra kényszerült a munkástanácsokkal, hogy teljesen irányí tása alá vonja az országot. Ezzel párhuzamosan folytatódtak a sortüzek és nemcsak a magyar, hanem a szovjet hatóságok részéről is megkezdődtek a letartóztatások. A szovjetek már november 4-én megkezdték a felkelők elfogását, egy hét alatt összesen 3773 főt vettek őrizetbe. Céljuk az volt, hogy összegyűjtsék a különböző forradalmi szervek, így a munkástanácsok, forradalmi bizottságok, nemzetőrségek vezetőit. Ez azonban nem mindig a tervek szerint sikerült, így a letartóztatottak között nemcsak szabadságharcosok voltak, hanem nők és gyerekek is, akik a kijárási tilalom idején élelemért mentek ki az utcára. 1 A szovjetek által elfogott emberek nem csak a hazai börtönökbe kerültek, hanem a hadifoglyok egy részét deportálták. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy Magyarország ellen háború folyik, ahol a győztes szovjet fél a hadifoglyokat saját országába viszi, hogy ott hallgassa ki és ítélje el őket. Az első, a határ közelében elfogott csoport már november 4-én megérkezett a Szovjetunióba, Ungvárra, azonban őket két nap múlva még visszavitték Magyarországra. A deportáltak következő csoportja november 7-én lépte át a határt, akik szintén az ungvári börtönbe kerültek.2 Köztük volt például a Széna téri szabadságharcosok Bán Róbert vezette, november 4-én Szombathelyen letartóztatott 34 fős csoportja is. Az elfogottak több mint 65%-át Budapestről és környékéről, a többieket pedig Debrecenből, Dombóvárról, Jászberényből, Kaposvárról, Kazincbarcikáról, Marcaliból, Miskolcról, Nyíregyházáról, Nyírbátorból, Pécsről, Sárbogárdról, Szolnokról, Szombathelyről, Tabról, Tamásiból, Veszprémből, Záhonyról és Zalaegerszegről, összesen 19 településről gyűjtötték össze.3 A november 7-ei első foglyok megér kezését újabbak követték, így 1956. november 15-re már 846 magyar volt az ungvári börtönben. Ekkor szétosztották az embereket, és 463 főt átszállítottak a sztriji börtönbe. Később még 14 ember érkezett, így összesen 860 embert deportáltak Magyarországról. Ennél is több ember kiszállítását tervezték azonban, 1956. november 7-én Ivan Szerov arról adott tájékoztatást, hogy a foglyok száma 4–5 ezer fő között lesz. 4 A fogságban töltött napok során a deportáltak közül többen megtagadták az engedelmességet, ezzel tiltakozva amiatt, hogy ártatlanul hurcolták el őket. A szovjetek is felismerték, hogy nemcsak szabadságharcosokat fogtak el, ezért szorgalmazták a kihallgatásokat. Ezek során elsősorban a forradalom eseményeiről és az
