Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1990. október 23. 1956-ról az Országházban – Az első, szabad választás utáni évforduló
1990. október 23. 1956-ról az Országházban Az első, szabad választás utáni évforduló 1990. október 23-án volt az 1956-os forradalom és szabadságharc harmincnégy- és a Magyar Köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulója. A főbb közjogi méltóságok közösen ünnepelték az évfordulót. Az Országgyűlés az alkalomból ünnepi ülést tartott, amelyen beszédet tartott Antall József miniszterelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök és Szabad György , az Országgyűlés elnöke. 1 Mind a köztársasági elnök, mind a miniszterelnök beszéde 1956 összekapcsoló és integráló erejére utalt, ugyanakkor más-más hangsúlyok kerültek előtérbe. Antall József elsődlegesen az erkölcsre, morálra és lelkiségre helyezte a hangsúlyt. Beszédében a forradalmat egy szintre emelte a Rákóczi-szabadságharc és az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeivel. A kormányfő továbbá hangsúlyozta a forradalom globális és világtörténelmi fontosságát, kifejtetve, hogy ami nem valósult meg 1956-ban, az kerek egésszé vált 1989-ben.2 „Azt hiszem, október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell újra megfogalmaznunk. A népek történetének vannak mélyen elemzett, mélyen átélt, kegyetlen tanulságokat tartalmazó racionális konzekvenciái. De kell, hogy legyenek a mitológia tárgykörébe tartozó, mitológiaként őrzött, átélt eseményei. Ha nincsenek mitológiák, ha nincs mitológia, akkor nincs lelki közösség. [...] Nekünk a mitológiánk része számos szabadságharcunk, számos szabadságküzdelmünk. A mitológiák éltetik a nemzetet, a mitológiák, akár a Rákóczi-szabadságharc, akár 1848–49, akár 1956 a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy történeti képbe való megőrzése és összegyűjtése. [...] 1956 egyenrangú fejezete lett nemzeti mitológiánknak akkor is, ha rövidebb időszakot ölel át, de történelmi jelentőségében nem kisebbet, mint a megidézett hosszabb események. Talán a történelem akcelerációja teszi, hogy rövidebb idő alatt is olyan események és olyan harcok részesei emlékezetünknek, amelyek ugyanannyit jelenthetnek. Éppen ezért, ahogy a mitológiában azok is részt vehetnek, akik nem voltak közvetlen részesei, ahogy múltunkat vállalhatják azok is, akik akkor még nem voltak a nemzet részei, hiszen a mai magyarság vállalhatja – függetlenül attól, hogy ősei később érkeztek a hazába – Szent Istvánt, vállalhatja Mohácsot, vállalhatja Rákóczit és vállalhatja ’48-at. 1956-ot is örök időkre vállalhatja mindenki, mert a nemzeti mitológia tisztító, lelkesítő időszakát jelenti. Ennek a lelkiségnek a kifejezése, egyben 1956 különleges moralitásnak is a forrása. [...] 1956 világtörténelmi jelentőségű azért, mert addig voltak küzdelmek, voltak harcok, voltak tüntetések, de egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget és világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia, és hídfőállást építenie. Ennek a világtörténelmi jelentőségű eseménynek, amelyet akkor is úgy éreztünk – a bukás napjaiban is, november 228 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
