Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1990. május 2. Új korszak küszöbén – 1956 jelentőségének törvénybe iktatása
ünnep kérdését 42 igen, 200 nem szavazattal és 51 tartózkodással, míg a munkaszüneti nappá nyilvánítását 38 igen, 224 nem és 29 tartózkodással utasították el a képviselők.15 A nemleges döntésnek a hátterében az állhatott, hogy a képviselők közül ekkor még sokan úgy gondolták, hogy egy népszavazás (a köztársasági elnökválasztásról szóló január 7-ei szavazással akarták összekapcsolni) döntse majd el, hogy március 15. augusztus 20. vagy október 23. legyen a nemzeti ünnep. A fentiekből egyértelművé vált, hogy az 1985-ben megválasztott parlamenttől nem lehet elvárni, hogy 1956-ot forradalomnak és szabadságharcnak tekintse, és ünnep-, valamint munkaszüneti nappá nyilvánítsa. Így ez a nemes feladat az újonnan megválasztandó képviselőkre maradt. Voltaképpen már az is egyfajta eredmény és engedmény volt a hatalom részéről, hogy egyrészről 1956-ot népfelkelésnek nevezte, másrészről, hogy mindenkinek lehetősége volt szabadon ünnepelni 1989. október 23-án. 1956 törvénybe iktatása azonban nemcsak néhány ellenzéki képviselő célja volt, hanem az egykori érintettek és a társadalom többségének akaratát is tükrözte. Voltak, akik ezzel kapcsolatos szándékuknak hangot adtak a sajtóban, például a TIB 56-os tagozata is javasolta október 23 ünnepnappá nyilvánítását. „A tagozat javasolja az Országgyűlésnek, hogy nyilvánítsa október 23-át az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti emlékünnepévé.”16 Valamint ennek érdekében tett közzé nyílt levelet a Svájcban élő volt 56-os, Gosztonyi Péter: „Javaslattal élek a Magyar Köztársaság első szabad Nemzetgyűléséhez! Kérem, iktassa törvénybe az 1956-os dicső forradalom és szabadságharc emlékét, így emlékezve és emlékeztetve a harcban elesettekre, a megrokkantakra, az elhurcoltakra, az önkény által több mint ötszáz forradalmár kivégzésére és a tízezrekre, akiket ártatlanul ítéltek börtön büntetésre. Ezzel tartozunk nekik — és nemzetünk jövőjének.”17 Ezek megjelenésekor azonban már eldöntött kérdés volt, hogy 1956 törvénybe iktatása meg fog történni az országgyűlés első ülésnapján, mivel az erről szóló hír több sajtótermékben már április 27-én megjelent. 18 Az 1990. március 25-én és április 8-án megtartott szabad és demokratikus választások eredményeként végül Dénes János (1930) A sorkatonai szolgálat teljesítése után a Kőbányai Gyógyszerárugyárban helyezkedett el szakmunkásként. Az 1956-os forradalom alatt október 30-án megválasztották a gyár munkástanácsa elnökének, ezután küldöttként részt vett a Nagybudapesti Központi Munkástanács ülésén és a december 11-12-ei sztrájk megszervezésében is. A megtorlás során 1957 márciusában tartóztatták le, majd 1958-ban 15 év börtönre ítélték szervezkedésért. Ebből több mint 6 évet le is töltött, volt a Gyűjtőfogházban, Vácon és Sátoraljaújhelyen is. Az 1963-as amnesztia révén szabadult. A Petiik Lajos Vegyipari Technikum esti tagozatán vegyésztechnikusi végzettséget szerzett. 1978-ban helyezkedett el ismét az Egis Gyógyszergyárban. A rendszerváltoztatás előtt részt vett az 1985-ös monori, az 1987-es lakiteleki találkozón, az 1986-ban Eörsi István lakásában tartott konferencián és egyéb ellenzéki megemlékezéseken is. Alapító tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságának és a Politikai Foglyok Országos Szövetségének, vezetőségi tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1989-1990-ben az MDF Országos Választmányának és az MDF kőbányai szervezetének vezetőségi tagja. Az 1990-es országgyűlési választásokon is a párt színeiben indult és került be a parlamentbe. 1991-ben viszont kilépett az MDF-ből és független képviselőként folytatta munkáját, míg 1993-ban a MIÉP frakció tagja lett. 225 1993 1990 2006 1996 1992 2012 1990
