Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1990. május 2. Új korszak küszöbén – 1956 jelentőségének törvénybe iktatása
1990. május 2-án ülhetett össze először a parlament. Az alakuló ülésen a Himnusz eléneklése után beszédet mondott Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Varga Béla a Nemzetgyűlés volt elnöke, Vörös Vince az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzetgyűlés volt jegyzője, majd Kéri Kálmán az országgyűlés korelnöke. Ezt további napirendi pontok, köztük az országgyűlés tisztségviselőinek megválasztása követte, majd ezután került sor az 1956. évi októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. 19 A törvényjavaslat a TIB és a Recski Szövetség, a Népszava értesülései szerint Mécs Imre és Dénes János kezde ményezésére született meg.20 A két szervezet javaslata alapján dolgozták ki a pártok képviselői és a független képviselők megbízottja a törvény szövegét, amit Szabad György házelnök terjesztett elő, mint hatpárti javaslatot. Végül Glattfelder Béla jegyző ismertette a törvényter vezet szövegét: „Törvény az 1956. októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról. A szabadon választott új Országgyűlés halaszthatatlan feladatának tartja, hogy törvénybe foglalja az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló. A forradalmat követő megtorlás visszahelyezte ugyan a régi hatalmat, de nem volt képes kiirtani a nép lelkéből 1956 szellemét. Az új Országgyűlés kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja a forradalom és szabadságharc emlékét. Az új Országgyűlés kinyilvánítja, hogy 1956 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében, ezért első ülésén, elsőként a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét törvényben örökíti meg. 2. § Október 23-át az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünnepnappá nyilvánítja.” 21 A törvény tervezetét a képviselők annak elhangzása után felállással és tapssal köszöntötték. A törvényjavaslathoz Szabad György fűzte még hozzá gondolatait: „ 1956 akkor lesz az, amivé szívünkben máris emelkedett, akkor fog kitörölhetetlenül ott élni a magyar történelemben úgy, ahogy 1848-49 máris él, ha bizonyítani fogjuk, hogy az az alap, amit 1956 vetett, tényleg alapja a magyar jövőnek, hogy azok a lépések, amelyek bennünket idevezettek, s amelyeknek eredményeire részben máris támaszkodhatunk, 1956-ból erednek, hogy 1956 ösztönzött bennünket tényeivel és tanulságaival arra, hogy szembe szálljunk Magyarország nagyhatalmi alávetettségének, hogy örök időkre biztosítani törekedjük visszavívott függetlenségét, hogy 1956 az ösztönzője annak, hogy ebben az országban származásától függetlenül, [...] mindenki szabadon élhet az egyenlő jogokkal, függetlenül nemzetiségétől, [...] felekezetétől függetlenül [...] ha betartja a törvényt, és legyen felette igazságosan egyenlő a törvény.” 22 A beszédet a törvényjavaslat szavazásra bocsátása követte, melyet a jelenlévő képviselők 366 igen szavazattal és 2 tartózkodással elfogadtak.23 1956 törvénybe iktatásáról és az országgyűlés első napjának üléséről a sajtó is beszámolt,24 az 1990. évi XXVIII. törvény pedig a Magyar Közlöny 1990. május 8-ai számában jelent meg. 25 226 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
