Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1989. Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Megjelenik Molnár Erik tanulmánya
1989. Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Megjelenik Molnár Erik tanulmánya Alig két hónappal azután, hogy Pozsgay Imre a Magyar Rádióban népfelkelésnek nevezte 1956-ot, 1 és egy hónappal azután, hogy megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Történelmi Albizottságának Történelmi utunk című dolgozata, 2 különös dokumentumot közölt a Párt elméleti és politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle . A történész Hajdu Tibor bevezetőjével3 ellátva a folyóirat Molnár Erik 1957-ben írt, addig kiadatlan tanulmányának (Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforra dalom?) szövegét publikálta. 4 Az egykori igazságügy- és külügyminiszter, a Történettudományi Intézet igazgatójának írása – ahogy a bevezetőből kiderül – elsősorban 1956 újraértékelésének kérdése kapcsán került elő. A legfontosabb cél a Pozsgay-nyilatkozat előidézte párton belüli viták enyhítése lehetett: annak bizonyítása, hogy a megelőző évtizedekben kizárólagosnak számító „ellenforradalom” tételének nyilvános megkérdőjelezése nem jelenti az 1956 utáni időszak megtagadását, de még csak az októberi események forradalomként értékelését sem. Ahogy Hajdu Tibor fogalmazott: „Molnár Erik írása egyik, de nem egyetlen bizonyítéka annak, hogy 1956 novembere után a párton belül, a vezető marxista ideológusok között nagyon is eltérő nézetek alakultak ki az előző hónapok eseményeiről.” 5 Molnár Erik tanulmányát egy, az 1956 decemberében létrejött, elsősorban dogmatikus, a felálló rendszerrel szemben balról kritikus, többek között egykori moszkovitákat, ’19-eseket, „spanyolosokat” tömörítő Táncsics Mihály Kör 1957. márciusi találkozóján vitatták meg.6 A szöveget végül sehol sem közölték, sőt a Kör hetilapja, a Magyarország estről szóló beszámolója meglehetősen egyoldalúan tudósított az eseményről.7 Az előadó hiába tiltakozott ez ellen és válaszolt a cikkre, a lap azt már nem közölte.8 Kádár János egy, az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága 1957. áprilisi ülésén elhangzott hozzászólásában úgy vélte, Molnár Erik „nézeteinek semmiféle nyilvánosságot” nem adott volna, az előadásnak „az egész pártban visszhangja volt”. 9 Holott Molnár egyáltalán nem ment szembe az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi, „az 1956. október 23-án kezdődött események okait és előzményeit” vizsgáló határozatával.10 Sőt megállapításai nagyrészt egybehangzanak a decemberi megállapításokkal – olyannyira, hogy a következő mondat akár a határozatban is szerepelhetett volna: „Az október 23-i felkelés, mely a résztvevők többségének szándéka szerint nemzeti-demokratikus felkelésnek indult, kezdettől fogva magában hordozta a burzsoá ellenforradalmat, éspedig nemcsak annyiban, hogy a burzsoá ellenforradalommal tényleges szövetségben harcolt, hanem annyiban is, hogy saját ideológiájából sem hiányoztak az ellenforradalmi elemek.” 11 Az előadó ugyanakkor ütemet tévesztett. Molnár Erik tézisei szerint a hangsúly, az események eredője a Rákosi-rendszer bűnein van: azok nélkül „az októberi események nem következhettek volna be , a Rákosiféle vezetés hibái [...] elidegenítették a tömegeket a 216 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1989
