Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. június 16. Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulója
1988. június 16. Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulója Nagy Imre, „ötvenhat” és az „ötvenhatosok” kérdése, a múlttal való szembenézés, a történelemhamisítás felszámolása, a változás igénye a nyolcvanas évek végén meghatározó társadalmi téma volt. A hatalom, Kádár János és vele együtt az MSZMP keményvonalas szárnyán ak álláspontja azonban Nagy Imre és társai kivégzésnek 30. évfordulóján továbbra is változatlan volt. Az újragondolásról szó sem lehetett, hiszen a Kádár-rendszer legitimációját teljes egészében arra építette, hogy az ’56 őszén történteket ellenforradalomnak, Nagy Imrét és kormányát pedig illegitimnek minősítette, „mert ő [1956-ban] föladta a hatalmat, ami Magyarországon volt.” 1 Nagy Imre egykori miniszterelnök, Maléter Pál, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere és Gimes Miklós kivégzésére 1958. június 16-án hajnalban került sor, hogy nyughelyük ismeretlen legyen – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el őket.2 Csak másnap, június 17-én hozták nyilvánosságra a kivégzések tényét, azt azonban a beavatottakon kívül senki nem tudta, hogy mi történt a holttestekkel. 1961. február 24-én a kihantolt testeket az Új köztemetőben kátránypapírba tekerve, arccal a föld felé fordítva ásták el. 3 Az 1988. május 20-22-én tartott pártértekezleten, a túlsúlyba jutott, változásokra nyitott párttagoknak köszönhetően Kádár Jánost leváltották. Ez végül utat engedett a rehabilitációs törekvések új szintre lépésének is. A szintén ekkor megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottság Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfor dulójára megemlékezést szervezett. A bizottság egyik első feladata volt megalakulása után, hogy 1988. június 5-én felhívásában kérje, 1988. június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulójára emlékezve helyezzenek el egy szál virágot a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál. A TIB felhívása nyomán 300-400 fő jelent meg, az összegyűltek előtt beszédet mondott Rácz Sándor és Fónay Jenő, a TIB tagjai. Nagy Gáspár költő felolvasta két betiltott versét, Hegedűs László és Mécs Imre pedig annak a 244 kivégzett személynek a nevét olvasta fel, akiről biztosan tudták, hogy ott temették el. Az esemény végül a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A délelőtti megemlékezést követően délután Budapest több pontján demonstrációk szerveződtek. Bár a délelőtti megemlékezéssel szemben a rendőrség nem lépett fel, a délutáni tüntetéseket már erővel oszlatta fel. A Batthyány-örökmécsesnél Tamás Gáspár Miklóst és 15 társát vitték el. Az ott összegyűlt tömeg ezt követően a Magyar Televízió Szabadság téri székháza felé vette az irányt, ahol a rendőri beavatkozás miatt szintén meghiúsult Mécs Imre emlékbeszéde. A tüntetők ezt követően továbbvonultak a Vörösmarty térre, ahonnan végül motoros rendőri egységeket bevetve szorították ki őket. Az egyre fogyatkozó számú demonstrálók a rendőri erőszak hatására szétszéledtek. Bár a Mártírok úti ferences templomban tervezett gyászmise végül elmaradt, a megjelentek csendben emlékeztek meg 1956 mártírjaira. A TIB által szervezett megemlékezéssel egyidőben a magyar emigránsok, Méray Tibor, Fejtő Ferenc, 193 1993 1990 2006 1996 1992 2012
