Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. június 16. Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulója
Vásárhelyi Miklós beszédeivel kísérve Párizsban is felavatták a kivégzettek jelképes síremlékét. Mintegy 300-400 fő részvételével a Père-Lachaise temetőben szimbolikusan is újratemették az egykori miniszterelnököt. Noha a párt erővel kívánt nyomatékot adni annak, hogy a reformok határait és ütemezését ő határozza meg,4 1988. június 16-a fontos erőpróbát jelentett. A harmincadik évfordulón a rendőrség többszöri közbeavatkozása és ellentmondásos intézkedései, úgy a délelőtti engedélyezett megemlékezést követő délutáni letartóztatások, mint az előállított személyek még aznap esti szabadon engedése már jelezte a hatalom bizonytalanságát és a társadalomhoz fűződő zavart viszonyát. A magyarországi belpolitikai légkört jól példázza az is, hogy a korabeli sajtó nem cikkezett az eseményről, a vezető hírlapok nem számoltak be sem a franciaországi, sem pedig a budapesti megemlékezésről. Pusztán a Beszélő egyik 1988-as számának mellékletében jelentek meg fényképek, valamint a tüntetők nyilatkozata. 5 Az erőteljes változás jele volt, hogy a júniusi események után, 1988 decemberében az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Borics Gyula magához hívatta a Nagy Imre-perben kivégzettek, valamint Losonczy Géza és Szilágyi József hozzátartozóit, hogy közölje velük: 194 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1988 Nagy Imre sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben. Fotó: Wikimedia Commons.
