Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. november 29–30. Az Írószövetség közgyűlése
irodalmi terrorintézkedés, amellyel eltettek láb alól egy magyar írót.” 16 Az 1986-os közgyűlés előkészítése során az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya jelentést készített az Írószövetséggel kapcsolatban kialakult helyzetről. Az 1986. október 28-án született dokumentum pontosan mutatta a párt közvetlenül a közgyűlés előtti álláspontját az Írószövetséggel kapcsolatban. A Radics Katalin által készített jelentés egyebek mellett a következő megállapításokat tette: „A hetvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy részben a kulturális irányítás, részben az Írószövetség vezetésének hibái miatt az újabb írónemzedékek jelentős részét nem sikerült a párt szövetségi politikájának bevált elvei alapján megnyerni szocialista kultúrpolitikánk céljainak. [...] A választmányban fokozatosan hangadó szerephez jutott egy olyan csoport, amely úgy érezte, hogy egyes politikai természetű elgondolásainak képviseletére az Írószövetség vezető testületei kínálják a legmegfelelőbb terepet. Az elmúlt öt esztendő írószövetségi vitáinak természetét elsősorban e csoport törekvései határozták meg. [...] A közgyűlésre való felkészülés folyamatát befolyásolják az elmúlt hónapokban elkerülhetetlenné vált intézkedések: a Tiszatáj szerkesz tőségének ügye, a Csurka Istvánnal szemben foganatosított ideiglenes publikációs tilalom ügye. Ezek a lépések ismételten aktivizálták a párt politikájával vitában álló írói csoportokat, amelyek az adminisztratív intézkedések ellen tiltakozva, ismételten kísérletet tesznek befolyásuk szélesítésére, egyfajta »irodalmi egység« megteremtésére. [...] Ha a közgyűlés lefolyása vagy a megválasztott vezető szervek összetétele alapján az Írószövetség működésének politikai feltételei nem látszanak biztosíthatóknak, a Művelődési Minisztériumnak meg kell tennie a szükséges lépéseket. (Pl. megvonhatja az Írószövetség állami támogatását, ez jelenleg a szövetség költségvetésének 99 százalékát fedezi.) Mérlegelhető a kommunisták és a szocializmus iránt elkötelezett pártonkívüli írók új szervezetének a létrehozása.” 17 Az Írószövetség 1986-os közgyűlésére a párt 18 és a kulturális minisztérium késleltetési szándéka ellenére az eredetileg tervezett időpontban, november 29–30-án került sor. A Művelődési Minisztériumot Köpeczi Béla művelődési miniszter és helyettese, Vajda György, míg Cseres Tibor (1915–1993) Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró. Családja 1922-ben települt át az akkor már Romániához tartozó Erdélyből Budapestre. 1933-ban érettségizett, majd több egyetemen hallgatott jogi, bölcsészeti és állatorvosi tanulmányokat, végül 1937-ben szerzett közgazdász oklevelet a Ferenc József Tudományegyetemen. A második világháború idején katonaként szolgált. Írói, újságírói munkásságát 1935-ben kezdte. Előbb a Válasz című folyóirat munkatársa, majd 1937–1938-ban a Békésmegyei Közlöny szerkesztője. A világ háború után a Viharsarok című lap alapító szerkesztője, majd Budapestre költözve szabad foglalkozású író lett. 1951 és 1956 között az Irodalmi Újság , majd 1963 és 1970 között az Élet és Irodalom munkatársa. 1950-től az Írószövetség tagja, 1986 és 1989 között elnöke. Az 1980-as években számos írótársával együtt több alkalommal fellépett a határon túli magyar írók ellen elkövetett atrocitások, megkülönböztetések ellen. Az Írószövetség elnökeként felszólalt az írók és értelmiségiek szólásszabadsága mellett. Íróként elsősorban történelmi témájú munkákat, novellákat, verseket jegyez. Legismertebb műve az 1964-ben megjelent Hideg napok című regény, amely az 1942-es újvidéki vérengzést dolgozta fel. 174 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1986
