Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. november 29–30. Az Írószövetség közgyűlése
a pártvezetést Berecz János és Pál Lénárd KB titkárok, valamint a KB Kulturális Osztályától Radics Katalin képvi selte. Ahogy várni lehetett, az elmúlt évek Írószövetség és hatalom közötti konfliktusai erőteljesen megjelentek a közgyűlés vitáiban. Az első nap írói felszólalásai közül ki kell emelni Mészöly Miklós és Fekete Gyula beszédeit. Mészöly konstruktív együttműködésre tett javaslatot, hogy próbáljanak meg „a szövetség egészséges működésének a politikával egyetértésben új kereteket formulázni”, és ha már az írótársadalom és a politika kénytelen együtt élni, keressék és találják meg „a korrekt és demokratikus egymás mellett élés haladó hagyományainkhoz méltó feltételeit”.19 Fekete Gyula felszólalásában bírálta a politika általános hozzáállását az írók felé, felróva azt, hogy az értelmiségi felelősségérzetből fakadó aggodalmat és tenni akarást a politika elutasítja, nacionalistának bélyegezve az ilyen írókat. A korszak kultúrpolitikájával kapcsolatban megjegyezte, hogy a támogat, tűr, tilt három „T”-jének alapképlete mintha összezavarodott volna az elmúlt években, és a kultúrszemét kap támogatást, míg az érték tiltást érdemel. Ilyen betiltott érték a Tiszatáj is. „A Tiszatáj t tíz éve folyton fojtogatják. El ne higgyem már, hogy most egy-két verssor miatt került hurok a nyakára.” Óvott attól, hogy az irodalmi élet sokszínűsége a párttagok és pártonkívüliek fekete-fehér közösségévé váljék. A közgyűlés „aknamezőn” zajlik, az íróközösséget megosztó törésvonalak ellen pedig szövetségre, népfrontos összefogásra van szükség. „Okosabb politika kellene, szövetségi, népfrontos, hogy felszabaduljanak és hasznosuljanak az irodalomban, a szellemi életben, a közéletben a tétlenségre kárhoztatott szabad energiák. Okosabb politika kellene” – zárta felszólalását Fekete.20 A minisz térium képviseletében jelen lévő Köpeczi Béla lénye gében nem vett tudomást a Mészöly által felajánlott konstruktív együttműködési szándékról. Az állam és az Írószövetség kapcsolatáról szólva elmondta, hogy megítélése szerint az Írószövetség egyes tagjai az MSZMP politikájával ellentétes politikai állásfoglalásokat fogalmaztak meg. Felrótta, hogy az írók közül többen megkérdőjelezik 1956 hivatalos értelmezését, és forradalomként tekintenek „az 1956-os tragikus eseményekre”.21 A második napot Berecz János kemény hangvételű, az írókon a realitást számon kérő, a politikát ért bírálatokat kategorikusan visszautasító beszéde és az arra született reflexiók határozták meg. Berecz több írói felszólalásban szóba hozott hangsúlyos téma – demográfia, határon túli magyarok képviselete, kultúrszemét, gazdasági nehézségek, katonai szövetségi rendszer – kapcsán mutatott rá arra, hogy a politikának a problémák megoldása kapcsán gyakorlatias szemléletmódot kell képviselnie, kiindulópontja pedig csakis a realitás lehet. Jelezte a politika közmegegyezésre való hajlandóságát, ugyanakkor leszögezte, hogy 1956 értelmezésében a párt álláspontja világos, és nem érdemes a megváltozására számítani. Erre hivatkozva a Tiszatáj ügye kapcsán kijelentette, ha a folyóirat politizál, akkor ne lepődjön meg a politikai válaszon. Kifejezetten Csurkának címezve pedig közölte, hogy a monori tanácskozáson való részvétele és a külföldi nyilatkozatai lehetetlenné tették a konstruktív párbeszédet az írók és a hatalom között. 22 Az Írószövetség december 18-i ülésén Cseres Tibort elnökké, Fekete Gyulát és Jókai Annát alelnökké, Veress Miklóst főtitkárrá, Annus Józsefet, Kalász Mártont és Kovács Istvánt titkárrá választották. Az elnökség tagja lett Bárány Tamás, Bertha Bulcsú, Csoóri Sándor, Csurka István, Fodor András, Galgóczi Erzsébet, Hernádi Gyula, Ilia Mihály, Mészöly Miklós, Sánta Ferenc, Simonffy András. A hetvenegy tagú választmányban a párttagok elenyésző számban képviseltették magukat. 23 175 1993 1990 2006 1996 1992 2012