Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1984. október „Nem szabad feledNI” – Megjelenik Nagy Gáspár Öröknyár című verse
1984. október „Nem szabad feledNI” Megjelenik Nagy Gáspár Öröknyár című verse Az 1956-os forradalom emlékének eltagadása, történetének meghamisítása és tudományos kutatásának ellehetetlenítése a Kádár-korszak egészének egyik legfontosabb jellemzője volt. Az elsősorban gazdaságilag és hatalompolitikailag is sokat enyhülő rendszer – névadójának 1988-as háttérbe szorításáig – ’56-ot megnevezhetetlen tabukérdésként kezelte. A dátum ugyanis mindvégig a magyarországi kommunista rendszer legitimitásának hiányosságára, az origó vérben fogantságára mutatott rá. 1 Amikor a fiatal költő, Nagy Gáspár verse a tatabányai Új Forrás 1984. októberi számában megjelent, 2 már számos „botrányon” túl volt a magyar irodalmi élet. Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéjének kivágása a kecskeméti Forrás ból (1980. február), 3 a szegedi Tiszatáj megtámadása Köteles Pál a román Ion Lăncrănjan magyarellenes pamfletjére adott válasza miatt (1982. szeptember),4 Csoóri megtáma dása és szilenciumra ítélése Duray Miklós könyvéhez írt előszava miatt (1983),5 vagy éppen az eredeti Mozgó Világgal való leszámolás (1983 vége) 6 mind azt jelezte: a hatalom kész a durva fellépésre minden esetben, amikor a pontosan nem körülírt határok túllépését észleli. Nagy Gáspár maga már korábban is feszegette ezeket a határokat: 1981-ben két, a hódoltsági állapotokra, a birodalmi elnyomásra és a „fölismerhetetlenre pofozott őszi hónapra” utaló szabadversét még közölhette a Tiszatáj , 7 ám a következő év novemberében az Illyés Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent számból már kivették az Egy mondat a zsarnokságról -t nyíltan megidéző költeményét.8 Az 1983-ban, Nagy Imre és társai kivégzésének huszonötödik évfordulóján született Öröknyár: elmúltam 9 éves közlése ugyanakkor minden korábbinál nyíltabban vágta a kesztyűt a vérben fogant kommunista diktatúra vezetőinek arcába. Az 1949-ben született költő már a vers címében utal Nagy Imréék kivégzésének dátumára, a gyilkosokat, a testet és a csontot megidéző sorok után az egykori miniszterelnök nevének kezdőbetűit kiemelő zárás már nyílt tetemrehívással ért fel: „egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”.9 Utólag bármennyire is furcsának hat, a közlést – az érintettek visszaemlékezése szerint – nem valamiféle „összeesküvés” előzte meg: a főszerkesztő-helyettes Monostori Imre és a versrovatot vezető Sárándi József nem vette észre a provokációt, az októberi időzítést is teljesen véletlennek nevezve. Előbbi ráadásul a költő egy eredetileg küldött, a Mozgó Világ ügyét megidéző verse helyett kért újat: az Öröknyár t az eredetinél puhábbnak és közölhető(bb)nek vélve. 10 Az október első napjaiban megjelent szám üzenetét minden szereplő hamar „dekódolta”. Nagy Gáspár saját visszaemlékezése szerint már Cs. Szabó László október 5-ei, sárospataki temetésén hallott arról, hogy „áll a bál”: a lapot egyes helyeken szétkapkodták, máshol a hatalom szedette össze az újságos standokról.11 Az első napi operatív jelentés csupán 1984. október 22-én foglalkozott a verssel: eszerint a vers 153 1971 1967 1981 1972 1969 1983
