Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1984. október „Nem szabad feledNI” – Megjelenik Nagy Gáspár Öröknyár című verse
„egyértelműen Nagy Imrének állít emléket”, kiemelve a főnévi igenevek nagybetűkkel való szedését.12 A hatalmi reakció nem lehetett kérdéses: megindult az ekkor az Írószövetség választott titkáraként tevékenykedő Nagy Gáspár ellehetetlenítése, egyszerre „puhítása” és fenyegetése, és a lap elleni reakciók sem késlekedhettek.13 Monostori Imre főszerkesztő-helyettes szigorú megrovásban részesült, az Aczél Györgyöt korábban egy versében nyíltan bíráló Sárándi Józsefet eltávolították a laptól. Az Új Forrás következő számai kiemelt előzetes figyelemben részesültek – Monostori visszaemlékezése szerint a következő alkalommal el is tűnt a decemberre tervezett szám teljes kéziratkötege, amely az „átvizsgálás” után hiánytalanul visszakerült. 14 Nagy Gáspár tervezett, negyedik verseskötete nem jelenhetett meg a Magvető Kiadónál, Agárdi Péter és Balogh Ernő az Írószövetség titkári pozíciójából való lemondásról próbálták győzködni, névtelen fenyegető telefonokkal bombázták.15 Az ellene folytatott lélektani hadviselés az idegeit is megviselte. Végül 1985. március 12-én mondott le az Írószövetség titkári pozíciójából – tiltakozva a szövetség ellehetetlenítése ellen, ugyanakkor azt is joggal érezve, hogy a szervezet vezetői és számos barátja nem állt ki mellette megfelelőképpen. A Választmány előtt tartott beszédében nyíltan értékelte a vers mondanivalóját: „»a velünk élő történelem« nyílt emlékezetvesztései, kihagyásai miatt íródott, feltehetően azért, mert Nagy Imrét másképp ítéltem meg, mint azok, akik szabályos egyenlőségjelet tesznek az ő személye és Rákosi Mátyás közé. Így, ezzel az emléke zetvesztéssel éljünk együtt?” 16 A vers persze nemcsak a kádári hatalom köreiben vert komoly hullámokat: az AB Hírmondó című szamizdat november–decemberi számában közölte, míg a következő év elejére az emigráció magyarságának köreibe is eljutott: 1985 februárjában a müncheni Nemzetőr és a párizsi Irodalmi Újság egyszerre nyomtatta ki újra a költeményt.17 Nagy Gáspárt eszméiben nem törte meg az ellene folytatott hadjárat, és teljesen egyedül sem maradt: a nemzeti értelmiség legjobbjai az Írószövetség kötelékében is kiálltak mellette (Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István), az év júniusában a működési engedélyét megkapó Bethlen Gábor Alapítvány pedig alapító titkárának kérte fel.18 Azt sem lehet állítani ugyanakkor, hogy ne hagyott volna benne 154 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1984 Nagy Gáspár (1949–2007) 1963 és 1967 között a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja, majd 1971-ben a szombathelyi főiskolán végzett népművelés-könyvtár szakon. A ’70-es években a Fiatal Írók József Attila Köre mozgolódásainak fontos szereplője. 1975 és 1983 között a Mozgó Világ munkatársa. 1981-ben a titkosan választott Magyar Írók Szövetsége választmányi tagja és titkára lett. 1982-ban a Tiszatáj Illyés Gyula-emlékszámából cenzú rázták ki Három megjegyzés: egy válasz című, az Egy mondat a zsarnokságról sorait megidéző versét. 1984-ben az Új Forrásban megjelent, Nagy Imrére emlékeztető és egyben saját gyermekkori emlékeit felidéző Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse miatt 1985 márciusában az Írószövetség titkári pozíciójából való távozásra kényszerítették. 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára. 1986 júniusában A fiú naplójából című verse miatt a Tiszatáj szerkesztőségét eltá volították, megjelenését felfüggesztették, az inkriminált számot bezúzták. 1988-tól a Hitel szerkesztője. 1988. június 16-án, a 301-es parcellában elmondta két legendás, ’56-nak emléket állító versét, egy év múlva pedig Nagy Imre és társai újratemetésén Cseres Tibor elnökkel együtt ő helyezte el az Írószövetség koszorúját a sírra. Az 1956-os forra dalom emlékének megidézése és mély keresztény elkötelezettsége egész költészetét áthatotta. Utolsó, életében megjelent kötete az ötvenedik évfordulón kiadott, 1956 fénylő arcai című versgyűjtemény.
