Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1972. „Nemzeti tragédia” – új értelmezés? Kádár János beszéde
létre.” 1956 nemzeti tragédiaként való értelmezése nem helyezi hatályon kívül az ellenforradalmi összeesküvés kategorizálását. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a kivégzettek tisztességes temetésére nem kerülhetett sor. Beszédében Kádár nem 1956 értelmezésére, annak előzményeire, eseményeire, felelőseire helyezi a hangsúlyt, hanem annak tragikus következményeire, különösebb minősítés nélkül. Ugyanakkor ezzel 1956 hivatalos minősítésén nem változtatott, a hatalom részéről a társadalom felé fennálló elvárások továbbra is fennmaradtak. 5 Kádárnak ez a megnyilatkozása mindenesetre a már említett 1956. decemberi párthatározat hangnemétől lényegesen elüt. A „nemzeti tragédia” kifejezés 1972-ben, Kádár 60. születésnapján történt használata kapcsán azonban egy dolgot meg kell jegyeznünk, mégpedig, hogy az nem volt előzmények nélküli, hiszen korábban is feltűnt már, legalábbis csírájában. 1956 decembe rében fogalmazott némileg hasonlóan: „Ami az áldozatokat illeti: azoknak az embereknek a halála, akik becsületes szándékkal mentek harcba, mérhetetlenül nagy emberi tragédia, és ha a dolgok mélyére nézünk, mérhetetlenül nagy nemzeti tragédia.”6 Ezeket a szavakat azonban a brutális megtorlások elmosták. 1972-től kezdve azonban, ha a párt 1956 kérdését a nyilvánosság elé vitte – amire ritkán, elsősorban az október 23-ai évfordulók alkalmával került sor –, sok esetben a nemzeti tragédia jegyében beszélt róla. 7 Két évfordulót, a huszonötödiket és a harmincadikat azonban érdemes kiemelni, amelyek némileg eltértek a szűkszavú és elsősorban a munkásmozgalom mártírjaira fókuszáló megemlékezésektől.8 A negyedszá zados évfordulót 1981-ben intenzív propagandakampány kísérte. Ennek egyik kiemelkedő eleme volt egy a Népszabadság hasábjain megjelent nyolcrészes sorozat, Ez történt címmel. Igazából tartalmi újdonságot az eddigi ekhez képest 1956-tal kapcsolatban nem hozott, viszont „fogyaszthatóbbá” igyekeztek tenni a mondanivalót azzal, hogy ilyen jellegű tömegpropaganda útján terjesztették azt. A harmincadik évfordulón az MSZMP propagandakampánya tovább erősödött. Ekkorra már a külső és belső politikai körülmények lényegesen változtak, de mivel a mélyülő válság ellenére a kádárizmus alapjai érinthetetlenek voltak, ezekhez nem tudott alkalmazkodni az évfordulós megemlékezés sem. Az évfordulóra év elejétől gőzerővel készültek a pártközpontban. Ennek egyik fontos eleme volt a Velünk élő történelem című sorozat volt, amelyet a televízió tűzött műsorára. A fő célkitűzés 1956 értékelésének megerősítése, és nem árnyalása volt, ezt követően a témát újra hallgatásba burkolták. 9 Érdemes megfigyelni, még ha döntő hatalmi tényezővel nem is bírt az országgyűlés, annak tagjainak megszólalását. A nyolcvanas évek közepén a szóhasználatban egyértelműen az ellenforradalom minősítés uralta a közeget. 1987-ben már megjelent a tragédia kifejezés, például Grósz Károly és Apró Antal megszólalásában is. Illetve a plénum előtt elhangzott a nemzeti tragédia szóhasználat is. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az ellenforradalom kifejezés eltűnt volna. A népfelkeléstől a forradalom és szabadságharc kimondásáig pedig csak az ellenzéki képviselők jutottak el. Itt meg lehet említeni Király Zoltánt, aki mindhárom előző kategóriával élt. Radikálisabban lépett fel Roszík Gábor, aki szerint „1956-ban forradalom volt, ami 1956. október 23-án kezdődött.” Mindenesetre, ahogy látjuk a törvényhozás során ez utóbbi kifejezés használatát elkerülték, az első semmisségi törvény szövege megmaradt a népfelkelésnél és a nemzeti tragédiánál. 10 131 1971 1967 1981 1972 1969 1983 1972
