Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1972. „Nemzeti tragédia” – új értelmezés? Kádár János beszéde
Az imént említett, Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, amelyet azzal a céllal hoztak, kegyelettel emlékezzenek „mindazokról, akik az 1956-os nemzeti tragédia során hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége érdekében felléptek, és ezért politikai megtorlás áldozatául estek”11 , szövegének rövid praeambuluma ugyanis mellőzi a forradalom kifejezés használatát, helyette nemzeti tragédiáról beszél, Ez a szűkre szabott mondat mégis annyiban előrelépés az eddigiekhez képest, hogy már nincs szó benne kegyelmi aktus gyakorlásáról, hanem az ártatlanság jogalapján áll. „Az indokolásban a jogalkotó szókimondóan kijelenti, hogy a törvény meghozatalának politikai oka van, jelesül a parlamentális demokráciára épülő jogállam érdekében értékelte át az 1956-os eseményeket, amelyek immár nem ellenforradalom, hanem a népfelkelés minősítését kapták. Bár jogalkotás ekkor még nem jutott el forradalom fogalmáig, mégis ez a fogalom lopakodott a sorok között.” 12 JUHÁSZ-PINTÉR P ÁL Kádár János (1912–1989) Csermanek János néven született Fiuméban. Iskoláit Budapesten végezte, 1929-ben irodagépműszerész képesítést szerzett. 1930-ban belépett a KIMSZ és a KMP soraiba. Többször letartóztatták. 1941-től a KMP-ben kap fontos pozíciókat, majd a feloszlatott KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője. 1944 folyamán két alkalommal letartóztatták, mindannyiszor sikeresen megszökött. 1945-től részt vett a törvényhozásban, belügyminiszter lett 1948-ban. Belügyminisztersége alatt tartóztatták le a Mindszenty-, a Rajk-, a szociáldemokrata-, az ún. tábornokperek, valamint több gazdasági per későbbi elítéltjeit, kivégzettjeit. 1950-ben saját kérésére felmentették belügyminiszteri tisztsége alól. 1951. április 20-án letartóztatták, többekkel együtt (pl. Donáth Ferenc, Kállai Gyula) perbe fogták, 1952 decemberében pedig a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogy tiglani fegyházra ítélte, ahonnan 1954 júliusában szabadon bocsátották. 1956 júliusában – Rákosi főtitkári felmentésével egyidőben – a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagjává, 1956. október 25-én a KV első titkárává, majd 28-án elnökévé választották. 1956. október 30-tól a Nagy Imre-kormány államminisztere, illetve az ekkor létrehozott MSZMP Intéző Bizottságának tagja. 1956. november 1-jén Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, hogy aztán Tökölről Moszkvába repülve ott tárgyalásokat folytasson. 1956. november 4-én a Hruscsovval történt ungvári találkozó után Szolnokra érkezett s bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását és a Vörös Hadsereg intervencióját. A forradalmat követő megtorlás legfőbb politikai felelőse, hozzájárult Nagy Imre és társai kivégzéséhez. Ettől kezdve az újraépülő kommunista egypárti diktatúra egyszemélyi vezetője. A nyugati világ kezdetben elutasította személyét, de később fokozatosan megváltozott. Ennek szimbolikus eseményeként értékelték VI. Pál pápa lépését, aki 1977. június 9-én audiencián fogadta. Alakja eggyé vált a forra dalom leverését követő szocialista időszakkal, vagyis a „Kádár-korszakkal”, „Kádár-rezsimmel”. 1985 márciusában az MSZMP XIII. kongresszusán ugyan megválasztották a Központi Bizottság főtitkárává, de az MSZMP-n belül is többen követelték a hatalomgyakorlás addigi módszereinek megváltoztatását. A döntő változást az MSZMP 1988. májusi országos pártértekezletén hozta meg, amikor is kihagyták a Politikai Bizottságból, és nem választották meg a párt főtitkárának. Ehelyett egy hatalommal nem járó pártelnöki tisztséget kreáltak számára. 1989 májusában végül e tisztségéből és központi bizottsági tagságából is fölmentették. 132 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
