Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1967. „Kik voltak, mit akartak?” – Megjelenik Hollós Ervin könyve
koncentrál, ez utóbbiak voltaképpen csak mintegy hátterét, illetve sok esetben igazolását adják az „ellenforradalmárok” bemutatásának, jellemzésének. Az események felvillantásában is tetten érhető a szerzői szándék: az október 23-i felvonulás, tüntetés, a Rádió ostroma, a fegyverraktárak elfoglalása, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Köztársaság téri székházának ostroma azért kerül említésre-elemzésre, hogy ezeken keresztül lehessen a történések szereplőit elmarasztalóan bemutatni. Ebből a szempontból érthető módon hiányzik viszont az október 25-i Kossuth téri sortűz említése. A narráció egésze azért is féloldalas, mert 1956 egyik meghatározó aktora, a szovjet hadsereg teljesen hiányzik annak szereplői közül. Ez pedig szinte lehetetlenné teszi számos „ellenforradalmár”, valamint történés mozgatórugóinak a megértését. Emiatt az sem világos példának okáért, hogy a Corvin közi, Széna téri stb. „ellenforradalmi fegyveres csoportok” miért is jöttek létre, mit is csináltak 1956 októbere-novembere folyamán – azon kívül, hogy terrorizálták a kommunistákat és alkalmanként a békés lakosságot is. Hollós – és az 1956-tal kapcsolatos hivatalos propaganda is – érezte, hogy választ kell adnia arra a kérdésre, hogyan történhetett meg, hogy az „ellenforradalomban” nagy tömegek vettek részt? Olyan tömegek, melyek a Magyarországon maradtak, s részt vesznek a szocializmus építésében. A megoldást erre a szerző is a „kádári kibékülés” egyik alaptételében találta meg, ezt hangoztatja könyvében. Eszerint a békés tüntetők, a diákok, munkások a Rákosi-rendszer valós mulasztásait, bűneit4 kívánták kijavítani, az azok feletti felháborodás késztette őket tiltakozásra. Ez a tiltakozás spontán volt, s nem volt tudatos vezetése. A nyugati titkosszolgálatok által támogatott és vezetett ellenséges elemek – a „régi rend” volt haszonélvezői, deklasszált egyének, volt „horthysta” katonatisztek, csendőrök, papok, szerzetesek, nyilasok stb. – ezzel szemben tudatosan előkészítették az október 23-i eseményeket, az egyetemi diákszervezetekben célirányosan foglalták el a vezető pozíciókat, és az utcai eseményeken is professzionálisan vették át az irányítást, szélsőséges irányba víve azokat. Az általuk megfogalmazott jelszavak – természetesen megtévesztésül – alkalmanként igazak, helyesek 112 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet Hollós (Holzschlag) Ervin (1923–2008) A két világháború között szűcssegéd, szociáldemokrata ifjúsági titkár, illetve a földalatti kommunista mozgalom tagja. Illegális tevékenysége során Ságvári Endre és Kádár János munkatársa. 1945 és 1956 között különböző tisztségeket töltött be a kommunista ifjúsági szervezet, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Kommunista Párt, illetve a „pártegyesülés” utáni Magyar Dolgozók Pártja testületeiben. Ezzel párhuzamosan az ELTE Bölcsészettudományi Karán történész diplomát szerzett. 1956 folyamán a Petőfi Kör vitáiban az állampárt ifjúsági szervezete, a DISZ képviseletében vett részt. Teljes körűen meg nem erősített állítása szerint részt vett a Köztársaság téri pártszékház védelmében. A forradalom leverése után a politikai rendőrség vizsgálati osztályán dolgozott, 1957 júniusától alezredesi rangban a Belügyminisztérium belső ellenzék felderítésével és felszámolásával foglalkozó II/5. alosztályának helyettes vezetője, 1961-től vezetője. Részt vett számos volt csendőr felelősségre vonása mellett a Petőfi Körben tevékenykedő több értelmiségi elítéltetésében is. A BM-től 1962-ben ezredesi rangban szerelt le, ezt követően oktatási minisztériumi középvezetőként, illetve egyetemi oktatóként dolgozott. Kutatásainak és megjelent munkáinak többsége az 1956-os „ellenforradalommal” foglalkozott, ezáltal komoly szerepet vállalt a kádári rezsim 56-értelmezésének „tudományos igényű” alátámasztásában és propagálásában.
