Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1966. október 23. A forradalom tizedik évfordulója és a hatalom
pozitív és negatív, valamint hazai és külföldi eszközöket, minden arra alkalmasnak vélt területet mozgósítani kívánt a hivatalos álláspont sulykolására. Javasolta a szocializmus építésében elért sikerek hangsúlyozását a tudományos és kulturális intézetek, a párt folyóirata, a Társadalmi Szemle, 4 valamint a napilapok köreiben, az emigrációban megszólaló ellenzékieket kompromittáló, lejárató anyagok előkészítését, Magyarországot népszerűsítő anyagok elhelyezését külföldi, mértékadó lapokban, a külképviseletek nyomásgyakorlását a más államok területén tartandó ’56-os megemlékezések betiltására. Mindemellett mértéktartást javasolt a viták tekintetében, amelyek vélhetően csak elvonták volna a figyelmet az évforduló pozitív üzenetéről, és esetleg akaratlanul is újra az asztalra tették volna a „magyar kérdést” Nyugaton. 1956-tal kapcsolatban is visszafogottságot javasolt: „Propagandánk általában direkt módon ne térjen vissza az ellenforradalmi eseményekhez. A párt újjászervezésének és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 10. évfordulójáról, az 1956. decemberi határozatról, továbbá az ellenforradalom áldozatairól azonban meg kell emlékezni.” 5 A tizedik évfordulón a cél tehát egyrészt a forradalomhoz kötődő hivatalos emlékezet megszilárdítása, másrészt pedig az elmúlt tíz év gazdasági sikereinek bemutatása volt, mintegy példaként arra, hogy az 1956 óta eltelt idő a kommunistákat igazolta. A tömegkommunikációban a hangsúlyt így ennek megfelelően az elért eredményekre helyezték, amellyel egyben fel is vezették az év végén megrendezett, gazdasági reformokról döntő IX. kongresszust. 6 November negyedikén a három nagy napilap, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava azonos címmel – Egy évtized – közölt szerkesztőségi cikket. Az írásokból világosan kiolvasható a szándék 1956 problematikájának átpozicionálására, új, pozitív előjelű értelmezést adva neki. Ezentúl 1956 ne a levert forradalom, a megtorlás, a kivégzések és a politikai gyilkosságok árán megszilárdított hatalomátvételt, hanem a közös újrakezdést jelentse, amelynek mindenki részese lehet, és mindenkinek hasznára válik társadalmilag és egyénileg egyaránt. Az írások közös elemei a hivatalos ellenforradalmi narratíva megerősítése, a párt és vezetője szerepének méltatása, az eltelt tíz év gazdasági – és különösen a mezőgazdaság átszervezésével elért – sikerei. A párt lapja, a Népszabadság hosszú cikke az 1956. decemberi párthatározat alapjain álló ellenforradalom-értelmezés kissé didaktikus felvázolásából kiindulva adott visszatekintést az elmúlt évtizedre. A cikk központi eleme a „nagyfokú realizmus jellemezte” gazdaságpolitika sikereinek részletes ismertetése. Termelési jelentéshez hasonlatosan sorolja az ipari termelés növekedésével, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményességével, a termelőszövetkezetek gyarapodásával, az életszínvonal emelkedésével, a kulturális és művészeti élet színesedésével kapcsolatban elért eredményeket.7 A Népszava szer kesztőségi cikke líraibb hangvétellel méltatta a konszolidáció „világtörténelembe is bekerülő fordulatának” jelentőségét és az elért eredményeket, amelyeket „nem újságcikk, de tanulmánykötet foglalhatna össze méltó módon”.8 A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikke az ered mények felsorolásán túllépve arra hívta fel a figyelmet, hogy az elért sikerek titka a szocialista társadalmi rend által megteremtett légkör, amelyben a felszabaduló alkotó energiák szinergiája vezetett a közös sikerhez. 9 Az 1956 óta eltelt évtized eredményeire koncentráló új emlékezetpolitikát nemcsak a tömegtájékoztatás, hanem a tudomány területén is alkalmazták. 1966. szeptember 30-án és október elsején a Pártfőiskola és 108 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1966
