Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"

„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva"

tulajdonoséknak házmesterük: de úgy érezte, jobb az ilyen terveket meg nem osztani más szegény emberrel.”

Az eszközök: megközelíteni az úrnőt, szolgálatára lenni, bizalmába férkőzni. Nem ravaszság ez Lajos részéről, hanem a jóindulatú szegény ember tulajdonsága, aki önmaga átadásával próbálja a tulajdonosnő irgalmasságát maga felé fordítani. Ez sikerül is egy darabig. Amíg a ház ura távol van, s míg a házzal bajok vannak, falai mészszagúak, malterosak, addig Lajosnak jól megy a dolga. Ahogyan azonban a ház épül, úgy veszít Kovács Lajos eredményeiből. A reményből! Minél szebbé válik a villa, annál nagyobb lesz a szakadék az úrnő s Lajos között. S mire a fények kigyulladnak az Alpár úti házban, Lajos kivettetik a külső sötétségre.66

Horváth, a ház ura, nem csak észreveszi a nyomorult „Lajosok” nehézségeit, de még segíteni is szeretne rajtuk. Intemátust kíván létrehozni fiatal munkások részére, felkarolni és kitanítani akarja őket. Kiemelni ezt a réteget a rothadó társadalom markaiból és oktatásuk által utat nyitni számukra is a teljes értékű élet felé. Éppúgy, mint Móricz és Németh 1940-ben, akik népfőiskolát akartak nyitni a Törökvész utcai villában. Tíz író fogott össze, hogy mintakollégiumot hozzanak létre népi származású fiataloknak. Csupa olyan tudományt oktattak volna, aminek birtokában már a „Kovács Lajosok” is embernek érezhetik magukat, nem csak Abafalván, de még a fővárosban is.

„S a ház mennyi idő alatt fizeti ki magát? - kérdezte, csakhogy figyelmet mutasson. - Négy-öt év alatt. - Olyan hamar? Akkor annak a jövedelme is segít a birtokon. - Azé nem-nevetett az úr szemérmesen.-Abból intemátust csinálok fiatal munkásoknak. - Igen? - mondta Lajos, s most már egészen elhallgatott. Épp a tulajdonosnő adja majd oda a csempéit meg az újmódi kilincseket. Magát csapja be ez az ember, vagy csakugyan ilyen együgyű?” Horváth meghasonlik önmagával, mert vágyai helyett kényszerzubbonyként feszül rajta családja akarata. Házat építtet azokkal az emberekkel, akikkel foglalkozna, akikhez legszívesebben ő is tartozna. A bűn látható jele, a ház, épül! Az Alpár úti villa minden egyes téglája egy lépés azok felé, akiktől menekülne, és egy lépés azoktól, akikhez tartozni akar. S ahogy Németh a regényben megfogalmazza, „az ember nem állhat egyik lábával jeges vízben, a másikkal melegben” - a népszolgálat és a középosztályi látásmód felőrli szereplőnket.

„Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgat ás!'' (Mt 25, 14-30)

87