Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
A történelem útján az író már súlyos beteg volt, Ella osztotta be férje napjait, és döntötte el, mit olvashat, kivel találkozhat, és mennyi időre. Ekkor ezt írta feleségének:,^iárom közös alkotás őrzi az együtt s néha egymás ellen végigküzdött évtizedek eredményét. De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb alkotásunk mégis: a viszonyunk. ..A te vetélytársad nem egy másik nő volt, hanem az Ideál, a Szerep. Nem illettünk össze, egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.” Akár egy Németh László-regény végszava is lehetne Nyáry Krisztián szerint. Ezért a viszonyért, ezért a szétrángathatatlan kötelékért költözteti haza regényében Horváthot, és ezért kénytelen Németh elfogadni az elfogadhatatlant, és mondatja a mérnökkel is: „a világ e ház nélkül s ami benne van, még nagyobb kínzókamra volna a számodra.” Tovább elemezve a regényt, megállapítható - mondja Domokos -, hogy előadásmódjában a hangsúly nem a paradox nézőpontból adódó módszeren van; a lényeges nem a regényben megteremtett lélek felfogóképességének, mondhatni: szervi korlátozottságával gúzsba kötött regényírói talentum leleményes erőfitogtatása, hanem e teremtő ellentmondás feszültségéből támadó központi fény, amely a gyomor létharcának és az eszme üdvösségharcának az emberi világban sehol sem találkozó párhuzamosát bevilágítja. Németh Lászlónak ebben a regényben a valóságérzék megsértése nélkül sikerül megéreztetnie a két világból mindazt, amit főhőse a maga egydimenziós életének koordinátái között nem érthet meg.65 Kovács Lajos nem válik ki a korabeli szegényparaszti átlagból. Nem támad fel benne semmiféle lázadás, elfogadja, hogy „amíg azt eszem, amit az urak vetnek, addig azoknak, muszáj engedelmeskedni У Nemcsak hogy beletörődött sorsába, de végtelen türelemmel is viselte azt. Sőt, jobbnak látta életét a valóságnál! Hiszen az édesanyja fél hold szőlőt hagyott rá, és a gyermektelen keresztanyja is hagy majd rá valamicskét. Akad hát nála nyomorultabb is! Ez ad Kovács Lajosnak erőt a rászabott irgalmatlan élet elviseléséhez. S mikor nővére révén Horváthék rózsadombi építkezéséhez kerül, már azt is tudja, hogy tegye sokkal szebbé és eredményesebbé életét. A cél: az épülendő villába, afféle házmester-kertész-mindenesnek bejutni. „Ha ő is így élhetne az új ház mögött! Dániel bácsi megtanítaná őt a nyesésre, elpermetezné tavaszszal az új ültetést s mint a diákfiú, ő is könyvet vásárolna s fel-felpillantana a nadrágos kisasszonyra! Szerette volna kiszedni Dánielből, van-e már az új 65 Domokos, 1993. 86
