Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva” jelentette, a vidéki lakosság helyzetének feltárását. Megindult a falukutatás, „arccal a falu felé” jelszóval, oly mértékben, hogy a szárnyait ekkor bontogató írónemzedék majd valamennyi tagja kisebb-nagyobb mértékben belekerült ennek a sodrába sok más fiatallal egyetemben. Mert főként a fiatalság volt az, aki e mozgalom útjára lépett, akikben megvolt az újítás szándéka és az ahhoz való elszántság is. Az igényes szociográfia alapja a falukutatás, mely terepmunkát is jelent, és ehhez a fiatalok lendülete, a megismerés vágya kellett. Hazánkban a falukutató mozgalom két úton haladt, melyek persze nem váltak el élesen egymástól, legalábbis a kezdetekben nem. Az egyik csoportot Teleki Pál neve fémjelezte, a hozzá kapcsolódó cserkészekkel. A vezető politikusok közül ő volt az egyetlen, aki ténylegesen is támogatta a mozgalmat, ez az irány így valamelyest kötődött a hivatalos politikához. Telekinek köszönhető, hogy 1924-ben megalakult a Magyar Szociográfiai Intézet. Érdekes színfolt Habsburg Etelkának, IV. Károly király lányának tudományos munkája, melyben a magyar alföldi tanyavilág helyzetét dolgozta fel, és melyhez Habsburg Ottó írt előszót.17 Jóllehet, a tanyavilágot személyesen nem ismerte, műve, melyben a tanyarendszer megreformálását sürgette, elismerő kritikát kapott. A másik út az, amely közvetlenül vezet a népi írók táborának kialakulásához, illetve az irodalmi szociográfia megjelenéséhez. Itt meg kell egy pillanatra állni, és szót ejteni arról, milyen előzmények voltak leginkább ihletői az ezen a területen munkálkodóknak. Az új szellemű fiatalság első jelentősebb szervezete a csehszlovákiai Sarló volt. Laza mozgalma volt ez azoknak a magyar fiataloknak, akik Trianon után sajnálatosan a határon kívül találták magukat. Természetesen megtalálták a kapcsolatokat az anyaországban élő hasonló beállítottságú fiatal nemzedékkel. Programjuk között szerepelt a falujárás, adatok gyűjtése, mindezeket szociográfiai elemzések előkészítésére használták fel. A mozgalom fénykora a harmincas évek elejére esett. Hanyatlása akkor kezdődött, mikor a politikai erők próbálták saját céljaikra felhasználni. Ez a tényező a balratolódás, a kommunista elemek túlsúlyba jutása volt, mely megbontotta az egységet. Tulajdonképpen a mozgalom lassan feloldódott a kommunista pártban. Attól függetlenül, hogy a Sarló mozgalom milyen sajnálatos véget ért, ösztönzőleg hatott az itthoni eseményekre. A szlovákiai példa serkentette hasonló kezdeményezésre a budapesti Bartha 17 Borbándi, 1989. 101. 65
