Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Domonkos László: Elnök
A történelem útján aggodalmas hajjaj !-t hallok a hátunk mögül, közben látom, hogy Bíró Zoltán meg Csoóri egymáshoz hajolva beszélget, azon kapom magam, hogy feljebb húzódzkodom a széken, hát lásson jobban az a fotós, látsszak, igen, itt vagyok, rögzítsétek, dokumentáljátok, le vagytok mind...! Bíró Zoltán az elnök. Igazi Elnök: higgadt és határozott, mint egy hűvös hullám, a kétszer kettő józanságával. Ott, a meghívón találkoztam először a nevével, a meghívón, amit Raffay Ernő hozott el mindkettőnknek, miután - még tavaly - mint mesélte, egyre gyakrabban látogatott el konspirativ találkozóira „a Lezsákkal”, és valamikor a nyár vége felé közölte velünk, hogy „valami lesz” Laki teleken. „Budapest, 1988február. Kedves Barátunk! A Magyar Demokrata Fórum március 6-án, vasárnap tartja újabb tanácskozását a Jurta Színházban. Tanácskozásunk tárgya ez alkalommal az erdélyi magyarság helyzete és általában a magyar kisebbség, a szórványmagyarság és az anyaország kapcsolata, felelősségünk, feladataink és lehetőségeink elemzése, meghatározása. A tanácskozás délelőtt 10 órakor kezdődik és a színház legkésőbb este 7 óráig áll rendelkezésünkre. Ez a meghívás személyre szóló, kérjük, hozd magaddal! A színház befogadóképessége korlátozza a résztvevők számát. A kézjegyünkkel vagy személyes jelentkezésünkkel nem hitelesített bármely más értesítést tekints érvénytelennek! A találkozóra szeretettel várunk!" És az aláírások, kézjegyekkel hitelesítve: szervezők nevében: Bíró Zoltán, Csurka István, Für Lajos, Lezsák Sándor, Kiss Gy. Csaba, Fekete GyulaT Ott ültünk nagyjából egymással szemben, én a tömeg kellős közepén, az embersűrű mélyén a nézőtéren, ő meg néhány ad magával előttünk lenn a színpadon, az elnökségi asztal mellett, levezetvén mindent. Levezetvén az egészet. Vezetés, vezetni, elnök, elnökölni: ezek a szavak akkoriban még csupán olyasféle haloványan derengő jelentéstartalmi együttessel rendelkeztek, amelyeket alapjaiban határozott meg a kor kommunista frazeológiájának alapvető érzelmi elutasításokat generáló, egyértelmű hatása. A különféle tisztségek, stallumok nemigen rendelkeztek bármiféle tekintélyelvű tiszteletreméltósággal: a külvárosi kódex a góréktól a fejesekig nagyon is rövid és jól kitaposott ösvényt ismert, nemtörődöm rálegyintést és nem túlságosan leplezett undort, s hiába 36-37 éves az ember - a gyermek és ifjúkor beidegződései jócskán rögzültek annyira, hogy kijelenthetem: akkor még sokkal inkább a miliő, az a varázsos-mesebeli, hihetetlenül felemelő hangulat és nem a vezető - elnöki - pozíciót betöltő személyiség hatása volt, ami a „mieink”, Csoóri Sándor vagy Czine Mihály már jóval régebbről meglévő ideál-sorába, 46
