Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Kahler Frigyes: "Szólalj, szólalj virrasztó!"
A történelem útján Kahler Frigyes „Szólalj, szólalj virrasztó!” I. Nemzet és globalizáció Tényleg elévülőben van a nemzetfogalom? Kiürülőben a nemzettudat, s csupán érzelmi érték marad a nemzethez tartozás élménye? Mi tartja össze a nemzetet? Meggyengülhet, megtörhet és megszűnhet-e ez az erő? S ha ez így van - mint azt liberális körök állítják -, mi mindennek a következménye? E súlyos kérdések feltétele és azok megválaszolása indokolt volt már a rendszert változtató folyamat elején is, amikor is az volt a tét, hogy a kommunizmus béklyóiból szabadult ország milyen irányba induljon: ragaszkodjon-e a nemzeti érdekekhez, vagy szélesre tárja a kapukat a globalizáció előtt. Akkor még nem volt migránsválság, s Nyugat-Európa felőlünk nézvést az ideák földje volt, tele lidérces ígérettel és reménnyel. Ma a kérdésekre adott válasz aktuálisabb, mint valaha: tényleg elévülőben van-e a nemzetfogalom? Úgy tűnik, sokkal inkább útjában van egyeseknek, jelesül azoknak, akiknek modem rabszolgahadra van szükségük öntudatos és saját akaratukat érvényesítő polgárok helyett. A magát mindenhatónak ünneplő pénz mindent megkísérel elsöpörni, ami korlátot jelent a „disznófejű Nagyúr”-nak. Megvásárolja tehát az írástudók egy részét, akik majd elmagyarázzák a „szép új világ”-ot, és elkészítik a szükséges „reformokat” is (aki szót fogad, kaphat egy hamburgert, s talán még egy Coca Colát is, aki nem, az homofób és/vagy rasszista és/vagy antiszemita és/vagy náci, tehát nincs helye az „üdvözültek” között). Aki nem hiszi el, amit a megmondó emberek kihirdetnek, az maradi, nevetséges (lesz is, aki mindent nevetségessé tesz, s ezért majd művésznek hívják, és sok-sok díjjal tüntetik ki). Egyes ideológusok - akik úgy vélik, hogy minden újkori háború oka a „nemzet” -, sőt a holokauszt rémtetteit is a nemzetből vezetik le - direkt üdvösnek tartják a beözönlő milliókat, s tőlük várják a „nemzet feloldódását”. Eddig a dolog világos. Sokkal kevésbé kézenfekvő, miért lehet olyan hatásos a romboló erők munkája, hogy egyáltalán felmerülhet a kérdés a nemzetet összetartó kohézió meggyengüléséről, sőt megszűnéséről? Találunk magyarázatokat, amelyek mindent csak külső hatásoknak tulajdonítanak, és 288
