Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján
A történelem útján ezt. Ez magával hozza a második sarokpont, a határon túli magyarok érdekképviseletének ügyét. Kétségtelen, hogy ez az egyik leginkább kényes része a közép-európai együttműködésnek. Ebben a kérdésben nagy körültekintésre és óvatosságra lesz szükség a közeljövőben, a tartós „kiegyezés” a szomszédos országokkal elkerülhetetlenné válik. Magyarország nem tud bizonyos számú frontnál többet nyitni és fenntartani, a belpolitikai krízishelyzetek, a nyugati nagyhatalmak erőteljes érdekérvényesítése és nem utolsósorban Oroszország szívóereje miatt stabilitása pengeélen táncol. Kézenfekvő biztonságunk alapját ki kell szélesíteni, mégpedig geopolitikai alapokon. A magyar politika talapzatát közép-európaivá tágítani: ez az az út, melyet gyorsuló tempóban a mai külügyi irányításnak menedzselnie kellene. A folyamatok ebbe az irányba tartanak. Egy ilyen közép-európai országszövetség hatékonyan versenyezhet nyugati szövetségeseivel, illetve állhat ellen az esetleges orosz nyomásnak. Ez az új integrációs politika, melynek Magyarország a kapujában áll, egyfajta „Közép-Európai Unió” létrejöttét is előrevetítheti. Ez a harmadik biztonságpolitikai sarokpontot is módosítja, mely az „európai integráció” alapjaira épült. Most közép-európai integrációra van szükség, melynek magja már az 1990-es években megszületett: ez nem más, mint a Visegrádi országcsoport szövetsége. Ennek a négy országnak a központi fekvése politikai gravitációs vonzerőt fejthet ki a többi, közeli államra, érdekeit artikulálhatja és zászlóvivője lehet az említett folyamatnak. Ne feledjük, hogy térségünk államainak teljes lélekszáma meghaladja a 120 millió főt, ilyen háttérrel a legerősebb európai országokkal is felvehetjük a gazdasági versenyt. Természetesen Közép-Európában eltérő gazdasági fejlettségű, és ami a leglényegesebb, eltérő eladósodottsággal küszködő országokat találunk, mely a versenyhelyzetünket mindenképpen rontja. Fricz Tamás politológus nagyon találó összefoglalóját adja a feladványnak: „Kiderült ugyanis, hogy sokkal nagyobb szemléleti, kulturális, értékbeli stb. ellentétek és törésvonalak húzódnak meg a két régió, a »régi« és az »új« Európa között, mint amilyenre gondolhattunk volna a rendszerváltáskor, illetve az EU-hoz való csatlakozás (2004) időszakában. A migránsválság során kialakult konfliktus voltaképpen csak a jéghegy csúcsát jelenti, ugyanakkor számot kell vetni a jéghegy egészével is. A közép- és kelet-európai országoknak fel kell ismerniük, hogy 25 évvel a rendszerváltás után sokkal több a közös érdekük és értékük, mint ami elválasztja őket egymástól. Ennek oka egyrészt a Nyugattól eltérő történelmükben, a kommunizmus 284
