Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján
„A ma realitása” által megszakított fejlődésükben rejlik, másrészt a rendszerváltás, valamint az EU-csatlakozás után a nyugat-európai centrumországok politikájában, amely az újonnan csatlakozott tagokat még mindig másodrangúnak tekinti, s felzárkóztatás helyett pusztán a piacszerzés lehetőségét látta meg bennük. Nem a Nyugathoz dörgölődzés tehát a megoldás, hanem az összefogás, az érdekek összehangolása és a közös cselekvés. Nem kegyeket és alamizsnát kell kérni az unió vezetőitől, s nem különalkukra kell törekedni (lásd a Tusk-féle korszakot Lengyelországban), hanem erős szövetséget kötve ki kell harcolni az egyenrangú tárgyalás és érdekegyeztetés feltételeit. Ez kétségtelenül paradigmatikus nézőpontváltást igényel, hiszen egészen az utóbbi évekig az volt a természetes a közép- és kelet-európaiak számára, hogy amit a nyugatiak mondanak, az maga a színtiszta igazság és a megfellebbezhetetlen tudás. Még egy küzdelemben lehetnek sikeresek ezek az egymással összefogó államok, mégpedig a legkeményebb harcban. Ez nem más, mint a nemzetek felett álló monetáris szuperhatalom elleni reménytelennek tűnő „hitelküzdelem”, melyben megfoghatatlan, szinte önműködő tényezők állnak szemben kiszolgáltatott nemzetállamokkal, végeláthatatlan, lefelé tartó spirálba kényszerítve azokat. Egy szuverén országokból álló szövetség, mely gazdaságpolitikáját képes összehangolni - legalábbis azonos elvi alapokra helyezni -, a tárgyalóasztaloknál is hatékonyabban képes fellépni, erőt felmutatni. De mindezt csak a regionális konfliktusgócok feloldásával, bizonyos sérelmek félretételével lehet elképzelni - ha egyáltalán lehetséges. Az adósságcsapda elleni küzdelem nem új keletű, éppen a rendszerváltás idején csaptak magasra a viták az adósságátütemezésről, az egységes fellépésről, vagy éppen a különmegoldásokról. Lóránt Károly mérnök-közgazdászt idézve: „A rendszerváltás küszöbére több volt szocialista ország, így mindenekelőtt Lengyelország és Magyarország hatalmas adósságteherrel érkezett. Lengyelország nem bírván fizetni az adósságterheket, 1989-ben bejelentette fizetésképtelenségét. Ezzel együtt a lengyel vezetés arra kérte a fejlett hitelező államokat tömörítő Párizsi Klubot, hogy engedje el a 33 milliárd dolláros lengyel adósság 80 százalékát. Erre az adott lehetőséget, hogy a lengyel adósság 70 százaléka külföldi kormányoktól származott, és csak a maradék 30 százalék magánbankoktól és befektetőktől. Bár a lengyeleknek 328 328 Fricz Tamás: Létre lehetne hozni a közép- és kelet-európai nemzetek szövetségét. Magyar Idők, 2015. 11. 27. http://magyaridok.hu/velemeny/letre-lehetne-ek-szovetseget-171433/ (Utolsó letöltés: 2015. 12. 27.) 285
