Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kávássy János Előd: Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok
Visszapillantás egy átmenetre a vélemény alakult ki róla, s azt hiszi nem téved.”139 Valóban, nem tévedett: apai felmenőim - akikben (csak az utolsó 150 évben) magyarok, németek, örmények és meglehet, zsidók vére folyt össze - erdélyi/partiumi birtokos nemesek voltak, s apám 1934-ben a Trianonban Romániához annektált Szinérváralján nemcsak a kisebbségi magyar és értelmiségi létbe, de éppígy a dzsentri tudat(osság)ba is beleszületett (egy olyan családba, melyet 1314-ig lehet visszavezetni, s ahol Ady anyja családi barátnak, Dsida Jenő rokonnak számított). Az, hogy „Munkácsi” 1967-ben (ekkor már elvált) krisztusi korú apám (vélt vagy valós) szexuális életéről is tudósította a hatóságot, egyszerre mutatja a titkosmegbízott saját (éretlen) korát, irigységét és saját - s ez nem az én véleményem - komplexusait, melyek kontextusában 1967 nyarán megnyugvással jelenthette: „A főiskolai életet érintve elmondotta, hogy Kávási Sándor tanársegédet elküldték és a tanév befejezése után tudomása szerint Nyíregyházára kerül. Sokan sajnálják, sokan nem. Neki az a véleménye Kávásiról, hogy egy gerinctelen jellemtelen ember. Sok ilyen erkölcsi kilengést hallott nevezettről, amiről részben maga is meggyőződött, s ez alapján alkotta meg fenti véleményété Hogy „Munkácsi” maga hogyan tudott bármiről „részben meggyőződni”, azt nem tudhatom, de Nyíregyházával kapcsolatban bizonyosan tévedett: apám egy évig Dunavecsén volt kollégiumi nevelőtanár, majd a kecskeméti Katona József Múzeumban dolgozott, végül 1969-ben Szobra érkezve a helyi gimnázium iskolaigazgató-helyettese lett. Elmesélhetném szüleim megismerkedését, a tűz és a víz, két a büszkénél is büszkébb ember találkozását, de személyes és nem családtörténetet írok, így sokkal fontosabb a tény, hogy apám Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállását követően, gyakorlatilag a rendszert (ismét) nyíltan és hangosan bíráló megjegyzései következményeként került az északi községbe. A kádári rendszer szürreális részvalóságaként azonban az egyébként minden más szempontból provinciális Szobi Általános Iskola és Gimnáziumban ekkoriban politikai száműzöttek rendhagyó, 139 Az itt leírtakban egyetlen titkosmegbízott vagy ügynök kilétét nem kívánom felfedni. Természetesen családi érintettségem okán, s ugyanakkor a személyes kíváncsiságtól hajtva azonosítottam őket, s tudatában vagyok személyüknek, későbbi életüknek. A korrektséghez az is hozzátartozik, hogy - bizakodva, de kissé összeszorult szívvel - utánajártam, már csak az élethelyzetekből fakadó kompromittálhatóság/zsarolhatóság miatt is, hogy akár nagyapámnak, akár apámnak volt-e belügyi múltja. Megnyugodva írhatom le: nem volt, egyiküknek sem. Édesapámnak volt ugyan 6/A kartonja - „Marosi József’ jóvoltából -, de sosem próbálták beszervezni. 179
