Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kávássy János Előd: Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok
A történelem útján Hochkultur gárdája tanított, így - mások mellett - Paál Tamás, Rusvay Tibor, Zsolnai József. Csupa nagy tudású, rendhagyó habitusú, személyes tekintélylyel és gravitációval bíró, az általános és középiskolai tanárságnál messze kvalifikáltabb (és ambiciózusabb), rendszerkritikus tanárember. E szempontból 1968 megválthatatlansága mégiscsak jó irányba sodorta apámat, hisz időleges elrekesztése/szegregálása a hozzá hasonlók társaságába zárta be őt. Apám Szobra kerülése (Isten vagy a Sors akarhatta, hogy szüleim a Duna kanyarulata felett szinte az utolsó pillanatban találkozzanak: apámat még ebben az évben Egerbe invitálták, édesanyám pedig ugyanekkor óvodavezető lett Vácott) egyben arra is alkalmat adott, hogy apám és nagyapám rendszerválság-élményei egy asztalhoz üljenek - nagyapámmal balról, apámmal jobbról tekintve Kádár János magyar modelljére. 1956 és 1968 megítélésében aligha érthettek egyet (ahogy 1944^45, vagy 1945^48 értékelésében sem), hiszen világlátásuk és rendszer-tapasztalatuk oly nyilvánvalóan ellentétes volt, de a szépen terített vasárnapi asztalnál ezen ütköző világok (is) megfértek. Miközben Lencsés nagyapám nyugdíjazásával a hatalom logikájában/annak szempontjából elvesztette rendszer-integráns pozícióját, apám továbbra is a Kádár-rezsim ideológiai erőterén kívül létezve élvezhette a rendszer működtetőinek figyelmét - „...megállapítható, hogy nevezett Egerben is igyekszik támadni pártunk politikáját” .l40 Az egri kollégáiról részletezve jelentő „Zátonyi Pál” egy jelentésében így írt Dr. Kávássy Sándorról: „A történész szakos főiskolai hallgatóság körében nagy tudású, szaktudományában nagyon jártas oktatóként ismerik, azt is hangoztatják róla, hogy hallgatóit időnként lekezeli, fölényesen, néha sértően bánik /beszél/ velük. Saját tudományos munkásságának nagy jelentőséget tulajdonít, nagy benne 140 Ezt épp a Szegedről Egerbe látogató „Debreczeni” jelentése alapján vetették papírra. „Debreczeni” szerint 1971 októberében Egerben a főiskolai történelemtanároknak tartottak értekezletet, ahol „..spontán viták is voltak, s többek között beszélgettek a Mindszenty-iigyről is. Kávássy Sándor a szegedi Főiskola volt tanára, aki jelenleg Egerben tanít, felvetette, hogy a szocialista országok diplomáciája ellenkezik a lenini elvekkel, s ezt a Mindszenty-ügy is bizonyítja.” Apám praktikus provokációként a lenini elvekre hivatkozva (nyílt diplomácia) hozta szóba az esztergomi prímás akkor nagyon is aktuális, s úgy annyira kényes ügyét, s bár „Debreczeni” szerint „nem tudott hangulatot teremteni diplomáciai módszereink bírálata ürügyén”, én azt hiszem, habitusának megfelelően jól szórakozott kollégái zavarodottságát, vagy/és felzúdulását látva. (Itt szeretném megköszönni az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától Kőrös Annamária mindig naprakész támogatását.) 180
