Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kávássy János Előd: Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok
A történelem útján papírra vetett sorai és anyám saját elmondása összecsengve adják vissza ennek az éjjelnek (majd hajnalnak) az iszonyatos feszültségét. Édesanyám szerint féltek, hogy apja, akinek a saját édesapja (Lencsés György, az én dédapám) a nagy válság negyedik évében, 1932 decemberében az istállóban akasztotta fel magát, s akinek TBC-ben szenvedő első felesége (vér szerinti nagyanyám, Kovács Ilona) 1946-ban, alig huszonnégy évesen a karjaiban halt meg vért köhögve, ezt már képtelen lesz elviselni, s ott és akkor beleőrül az igaztalan eljárásba. Ha mindez hál’ Istennek nem is így történt, a mozgásba jött gépezet hideg közönnyel gördült tovább: nagyapámat felfüggesztették, majd vád alá helyezték, vejét (anyám nővérének férjét) három másik emberrel együtt letartóztattak, hetekig fogva tartották. A minden szempontból megalapozatlan, koholt vád „társadalmi tulajdon elleni vétség” volt, de az elinduló tárgyalások célja nem annyira a bizonyítás, inkább a megalázás, a meghurcolás, a hiteltelenítés, „a vezetésből való kigolyózás” lehetett. Tavaszra végül felfüggesztett ítélet született, s 1959. május 16-án Lencsés János elveszítette állását - másnap már a bányában dolgozott fuvarosként. Apám története egészen másként alakult. Még 1956 őszének végén munkába állt (először Kaposvárott), megnősült, első feleségétől két fia született (nekem féltestvérként bátyáim, Sanyika és Bandika), majd 1962-től le(hete)tt a Szegedi Tanárképző Főiskola tanársegédje. Karrierje elindultával párhuzamosan azonban hamarosan a hatalom is felfigyelt rá, vagy jobbára: tudomást szerzett róla. Az inkább alacsony, mint magas, sármos, nem (és sohasem) párttag, mindig hangos és sokszor meggondolatlan, impulzív oktató neve 1966-ban már szerepel jelentésekben, ekkoriban egyik hallgatója, „Munkácsi” volt az, aki mások mellett róla is jelentett. „Török [Gábor - KJE] személye138 mellett felmerült Kávási [sic!] Sándor ugyancsak főiskolai tanár személye is. »Munkácsi« szerint Kávási ugyanolyan mint Török. Durva, indokolatlanul kiabál a hallgatókkal. Lábát felrakja az asztalra, ha vizsgáztat, stb. Politikai beállítottságát illetően az a véleménye [»Munkácsiénak - KJE], hogy nacionalista. Konkrétan erre vonatkozóan nem nyilatkozott előtte, de mint történelem szakos, s akit személyesen is ismer, az 138 Van abban némi sorsszerűség, hogy bár fenti Török Gábor inkább volt kollégája, mint barátja apámnak, az én egyik legtestvéribb, az egyetemen megismert barátomat szintén így hívják, s kettősünkre jól emlékez(het)nek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának angol, illetve történelem szakán. 178
