Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kávássy János Előd: Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok
Visszapillantás egy átmenetre telefonon kereste az Akadémia utcai pártközpontot, majd a Minisztertanácsot („Miért nem kap határozott utasítást a párt?"), ám senki nem tudott, vagy akart mondani semmit. Ezzel párhuzamosan nagyapámék azzal is szembesültek, ahogy a fegyveres erők egy része neutrálissá válik a forradalmárokkal szemben, illetve csatlakozik hozzájuk (a Ménesi úti épület védelmére rendelt mintegy húsz rendőr két fiatalnak adta át fegyvereit, nagyapám a „felkelőkhöz” csatlakozott katonákkal találkozott), majd látták, ahogy a mozgásba jött szovjet hadigépezet tankjai feltűnnek Budapest utcáin. Október 25-én korán keltek, s az utcákra mennek, de látták, hogy a helyzet eszkalálódik, s innen már az életüket is féltették, nem kevéssé ruházatuk miatt: miközben az egyetlen felsőbb utasítást - „mindenki saját felelősségére próbáljon hazamenni” - követve csoportokban elindultak a városba, látták, hogy a jogosan feldühödött tömeg figyeli/keresi a hírhedt kék ÁVO-s egyenruhát és a sárga cipőket, melyet részben nagyapámék is viseltek („Szerencsénk volt, annak ellenére, hogy a mi öltözékünk, cipő és nadrág hasonló volt.") Végül együtt bántatlanul eljutottak a Nyugatihoz, s nagyapám az aznapi utolsó, délután hármas vonattal hazament Szobra, este hétre érve haza a miatta is rémülten aggódó családhoz. Az ezt követő napokról írt beszámolójából a tanácstalanság sugárzik át, s kiderül, hogy október 27-én visszautasította, hogy a forradalmárokhoz a hatalom képviselőjeként csatlakozva részt vegyen a márianosztrai börtön foglyainak135 október 28-ai, vasárnapi kiszabadításában, elengedésében.136 Az ezután következő napokról ezt írta: „Keserves, nehéz napok voltak. Még Klárit [édesanyám - KJE] is haza kellett hozni Aszódról, mert ott volt óvónőképző iskolán. A rádióra nem lehetett számítani, felsőbb vezetőségünk összeomlott. Október 30-án este lopott személygépkocsival elindultam Kemencére, [megnézni - KJE] mi újság a járásban. Velem jött Mancikám [nagyanyám - KJE] is. Az úton volt némi kellemetlenség. Kemencén már a volt csendőr és társai körbevették a gépkocsit, de eltessékeltem őket. A csendőr másnap el is dobta a fegyvert, mondván: »Ha Lencsés Jani ilyen szabadon mozog, akkor itt nem lesz rendszerváltozás.« Igaza lett." 135 Itt raboskodott, és ekkor szabadult - mások mellett - Kárpáti Kamii, József Attila-díjas magyar író, költő. 136 Végül Bányai Zoltán, a járási PB másodtitkára csatlakozott a nosztrai küldöttséghez, ám másnap, 28-án vasárnap családjával a szomszédos Csehszlovákiába szökött, s onnan csak 1957. júliusban tért haza. 175
