Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kávássy János Előd: Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok
A történelem útján Kávássy János Előd Rendszer (meg)vál(thatatlan)ságok Szubjektív gondolat-kollázs Bíró Zoltán tiszteletére Erre a képre valamiért nagyon is elevenen emlékszem. Egy szombati estén otthon a harmadikon a fürdőszobában állok a tükör előtt, s az aktuális divatnak megfelelő függöny frizurám igazgatom, rengeteg türelemmel, és még több zselével. Anyám kissé türelmetlenül odajön, néz, aztán megszólal: „Te már megint hova mész?" „Mondtam már Anyuka, Pestre, diszkóba." „Pestre!" - kérdezi anyám immár aggódva - „De hát a fideszeseket már összeszedték! Julika mondta, mert a fiának a barátait már behívták a rendőrségre.” „Ugyani” - mondom a felnőttakarokmárvégrelenni kamaszok egyszerre nyegle és magavédő stílusában - „Nem vagyok fideszes. És egyébként is, többen megyünk." Kilépek, leoltom a villanyt, gyorsan elköszönök méltatlankodó anyámtól, és sietve elindulok a vonathoz, találkozni Halmos Gabi barátomékkal az állomáson. Ezen érzelmileg rögzült kép értelmileg történő rekonstruálásakor szembesülök azzal a ténnyel, hogy e ki tudja miért beágyazódott múlttöredékkel van egy nagy baj: képtelen vagyok megmondani, mindez mikor történt. Emlékszem a hosszú hajra, mely mindegyikünknek, vagy majdnem mindegyiküknek volt, legalább egy darabig (nekem hol kibontva, hol copfba fogva, hol hátrazselézve, hol - nos igen - hajpánttal). Emlékszem az izgalomra, amit minden, a vidéki vonatokkal a fővárosba befutó, a Körútra kilépő fiatal srác érez, ha meglátja a pesti lányokat (még ha Vác valójában ez utóbbi tekintetében akkoriban verte is az országot - kérdezzenek meg csak bárkit, harminc-negyven környékén: „váci csaja” mindenkinek volt, de ha nem, biztos, hogy akart egyet), s emlékszem arra is, anyám másnap egész reggel duzzogott és morgott, amiért későn értem haza (csak később tudtam meg, hogy gimis éveink alatt, míg én azt hittem, nekem van nehéz sorom, lelkes apukák, anyukák és - ez lepett meg legjobban - olykor szigorú nagymamák pereltek az engedetlen kölkökkel, ha azok sokáig kimaradtak). Amire mégsem emlékszem, az a pesti kiruccanás napja. Budapestre leggyakrabban pénteken vagy szombaton jártunk, és 1988. október 23-a épp vasárnapra esett, így az a hétvége pontosan lefedné az emlékeim között megőrzött 172
