Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - M. Kiss Sándor: Rendszervált (?), rendszerváltozás (?), rendszerváltoztatás (?)
A történelem útján és gazdasági rendszer, a kommunizmus alsó foka. Egy kis „szómágia”: Kádár János, amikor tapasztalta, hogy döcög a szekér, új megközelítést vezetett be. Először is megkérdőjelezte, hogy hazánk már a kommunizmust építené - a kiábrándító valóság nem lehet cél -, majd továbblépett, s azt is kijelentette, hogy nekikezdtünk a szocializmus építésének. (Eközben követtünk el hibákat, de „majd mi kijavítjuk, elvtársak”. így legalább perspektíva volt, na meg a reménység.) Az viszont nem volt kérdés, hogy a kádári Magyarország célja a proletárdiktatúra megteremtése volt. Diktatúra: valakinek vagy valamely társadalmi osztálynak erőszakra támaszkodó korlátlan uralma, illetve az ilyen politikai rendszer. Proletárdiktatúra: a proletáriátus diktatúrája. Diktátor: parancsuralmi rendszerben korlátlan hatalmú államfő. (A mai ellenzéki közbeszédben ez a személy: Orbán Viktor (!). Többpártrendszerű demokráciával a diktatúráért. Logikus, nem?) Az ellentétpár tehát adott: demokrácia - diktatúra. A „kádárizmus” ellenében már a hetvenes években - az ’56-os sokkból lassan ocsúdó -, akkor még a célban (?) közös (?) ellenzék ennek a rendszernek a megreformálására (?), megdöntésére (?) törekedett. Hogy lehet egy rendszert megdönteni, vagy megváltoztatni? Nyilvánvalóan reformmal vagy forradalommal. Reform: feudalizmusban, kapitalizmusban a fennálló rendet alapjaiban nem érintő társadalmi, politikai, gazdasági változtatás, újítás. Reformizmus: a forradalmi marxizmussal szembenálló, a társadalmi változásokat reformok útján végrehajtani akaró opportunista irányzat a munkásmozgalomban. (Tehát mégis Biszku Bélának és társainak volt igaza, amikor Kádár tervezett reformjai ellenében Moszkvához fordultak segítségért? Hát már az SZK/b/P is letért a helyes útról, amikor - lehet, hogy csak taktikai megfontolásból -, ha időlegesen is, de a reformistákat támogatta?) /Talán már észrevette az olvasó, hogy e dolgozatban a fogalmak értelmezései során a Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározásait használom. Ennek oka egyszerű: a közbeszédben ezt a fogalmi rendszert használtuk, így értekezhettünk egymással. Érdekes analógia: 1956-ban is szocialista frazeológiát használva fogalmazta meg a forradalom a maga sajátos polgári törekvéseit: más fogalomrendszer nem volt használatban./ (A reform szocialista változatáról nem esik szó a szótárban. Talán a szótárkészítők „titokban” azzal is tisztában voltak, hogy a szocializmus megreformálhatatlan. E sorok írója erre az alapigazságra csupán harmincas évei végén, negyvenes évei elején döbbent rá egyértelműen.) A reform - a békés belenövés - tehát, mint rendszerváltó eszköz ezek szerint kiesik. 146