Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - M. Kiss Sándor: Rendszervált (?), rendszerváltozás (?), rendszerváltoztatás (?)

__

Az MSZMP-nek sem az volt még a legfőbb gondja, hogy miként mentse át magát az „új világba”, inkább a „trónutódlás” volt a kérdés. A „szabadságszerető” Nyugatnak sem azért fájt leginkább a feje, hogy miként oldja le Magyarország kezéről a béklyót, hanem azért, hogy pozíciót szerezve milyen módszerekkel lehet leginkább gyengíteni a szocialista világbirodalmat. (A végeredmény természetesen a szocialista világrend megdöntése, ehhez azonban még hosszú út vezet, s időbe telik. Esetleg addig még alkuk sora következhet.) Távoli és nem pontos analógia: Churchillnek - amikor 1940-ben létrehozta a SOE-t - sem az volt a célja, hogy magyar partnerei segítségével megdöntse Horthy Miklós hatalmát. Sokkal inkább az, hogy a magyar hadipotenciál gyengítésével ártson a náci Németországnak. Ami nem azt jelenti, hogy aki ezt a törekvést támogatta, az automatikusan angol ügynök lett volna, csupán annyit, hogy a náci politika ellenfele volt, miközben természetesen a SOE Magyarországon is törekedett titkosszolgálati munkatársak beszervezésére. (Titkosszolgálat: angol, orosz vagy német? Micsoda különbség.) A két vonulatot - miközben a harmadik titokban megdicsőül - azonos kosárba majd Rákosi Mátyás AVH-ja gyömöszöli be. Ezt jó lenne az egyszerűsítésre felettébb hajlamos egyik-másik kollégának nem elfelejteni.

Lakitelek célja egyértelmű volt: megteremteni a harmadik úton haladó, harmadik oldal Magyarországa politikai alapjait - össztársadalmi megegyezés alapján. (Lásd: alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása.) Mit is jelentett volna ez? Hatalmi tömbökön kívüli Magyarországot, vegyes gazdaságot, ahol a stratégiailag fontos beruházásokat az állam ellenőrzi, de a gazdaság magántulajdonra alapul, s nem utolsósorban szabad vallásgyakorlást, vagyis a szabad hitéletet, ahol a hit nem a politikum fedőszerve. (Állam és egyház - mint szervezet - szétválasztása, ami nem jelenti automatikusan azt, hogy az állampolgár ne tartozzék valamelyik egyházhoz, annak hitelveit magáénak vallva.) (Vigyázat! Egy másik követelés, a korabeli igazságtételi vita lényegileg a „békés átmenet” tükrében „csak” a múltra vonatkozhatott volna, annak akkor legfeljebb történeti, pártpolitikai vonatkozásai lehettek. A kisebb-nagyobb vétkek élő hordozói márcsak praktikus okokból sem kerülhettek célkeresztbe. Ez nyílt konfrontációt jelentett volna, esetleg valamifajta „forradalmat” - még a szovjet hadsereg jelenlétében, vagy csak utána? Csupán emlékeztetőül: milyen „mélységben” lehet a munkásőrséget elítélni a múltbeli bűnökért, ha a parlament padsoraiban volt prominens munkásőrök ülnek?)

A gyökerek - hogy csak a közvetlen előzményeket keressük - az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz nyúlnak vissza. (Az állam

A történelem útján

144