Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
Visszapillantás egy átmenetre ellen valamit, országos szinten mindössze 5 és 18% között mozgott. A magyar mutatók közép- és kelet-európai összehasonlításban a magasabbak közé tartoztak, de ezek is messze elmaradtak a „stabil demokráciák” 40-70%-os átlagaitól. A rendelkezésünkre álló adatok - az 1985-től 2015-ig készített 14 országos felmérés - legfontosabb tanulsága szerint a magukat tehetetleneknek, országos szinten kiszolgáltatottaknak érzők aránya mindig 82 és 92% között hullámzott, 1990-ben és 2015-ben is 82% volt.98 Azt várnánk, hogy a demokrácia intézményeinek (parlamentarizmus, többpártrendszer, választások, sajtószabadság, szabad szakszervezetek stb.) térnyerésével növekszik az emberek döntésbefolyásolási lehetősége. A Magyarországról rendelkezésünkre álló idősoros adatok azonban nem támasztják alá egyértelműen az ilyen jellegű változásokat. 1985 és 1993 között többször mértük kérdőívekkel a munkahelyi döntésekbe való beleszólások lehetőségét. 1985-ben még csak a megkérdezettek 14%-a nyilatkozott úgy, hogy semmilyen hatása nincs a döntések befolyásolására, 1989-ben 23%, 1990-ben, a rendszerváltozást követően már 43%, 1991-ben 47%, 1993-ban pedig már 48% mondta ezt.99 A rendszerváltozást követően nagy lendületet vett az állami üzemek privatizációja, a magántulajdonba került cégek vezetői pedig a piaci racionalitás és hatékonyság logikáját mindenek fölé helyezték. Az államszocializmusban még szinte ismeretlen munkanélküliség rátája 1993-ban elérte a 16%-ot, s az emberek a magánüzemekben teljesen kiszolgáltatottakká váltak az elbocsátásokkal szemben. A politikai részvétel vonatkozásában találtunk egy másik magyar jellegzetességet, mégpedig azt, ahogy az emberek a pártokat támogatják vagy sem, ahogy megbíznak bennük vagy sem. A választások idején (leggyakrabban a tét nélküli időközi választásokkor) találkozhatunk egy viselkedési formával, amit büntető távolmaradásnak vagy csiga-effektusnak, nevezhetünk, megkülönböztetve a nikkelbolha-effektustól. A magyarok, ha megbíztak egy pártban, majd csalódnak benne, akkor nem fordulnak el tőle 180 fokkal az ellenfél felé, vagyis nem árulják el, hanem csalódottságukat egyszerűen és dacosan fejezik ki, úgy, hogy nem állnak ki mellette, nem mennek el szavazni (érte). Ezáltal még elsődleges útként fenntartják a lehetőséget, hogy majdan visszamennek, ha kételyeikre megfelelő magyarázatot kapnak, vagy ismét kedvező 98 Simon János: Közvélemény a magyar demokrácia negyedszázadáról. Budapest, RETÖRKI Codebook, 2015. (archivált). 34. 99 Uo. 35. 131
