Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
Visszapillantás egy átmenetre A kifejezések magyarra ültetése nem könnyű, mert a 21. században már erősek a kategóriák közötti átfedések, tehát nehezen szétválaszthatok. Az isonomía inkább a jogszabályok és a törvények vonatkozásában használatos, és hozzávetőleges fordítása lefedi a „törvény előtti egyenlőség” kategóriáját. Az isegoría a politikai szabadságban való egyenlőség, mely a közéletre irányult, a politikai participációs lehetőségekre vonatkozott: szólás-, gyülekezési szabadság, részvételi demokrácia. Az isomoiría viszont a tulajdonnal kapcsolatos demokráciát, mindenek előtt a földtulajdonhoz, a közföldekhez való egyenlő jogot jelentette.91 Érdemes ezeket a területeket is figyelembe vennünk, amikor napjainkban a demokratikus rendszerre és annak tartalmára gondolunk. Nem részletezzük a diktatúrák mibenlétét, de azt azért szögezzük le, hogy a tekintélyuralmi formák csak akkor tudnak működni, ha hatalmi apparátusuk erős elnyomó szervekre támaszkodhat. Míg a demokráciákban a szabad választások adják a lehetőséget a bizalom és a legitimáció kiépítésére, addig a diktatúrák - ennek hiányában - a rendszerhez való lojalitást a megfélemlítéssel helyettesítik, a hatalomgyakorlás erőszakosabb változatával, kényszerítő eszközökkel pótolják, és a félelem légkörének folyamatos fenntartásával érik el. Az erőszak és a félelmi légkör fenntartása segítségével egyegy diktatúra évtizedekre stabilizálhatja hatalmát. Az európai kommunista rendszerekben nem az a meglepő és elemzendő, hogy a második világháború után létrejöttek, hanem az, hogy olyan sokáig fönnmaradtak. Ha nem alulról szerveződő népfelkelés vagy forradalom dönti meg a diktatúrát, hanem folyamatos reformok után indul el a demokráciába való átmenet, akkor jogos Václav Havel kérdése, hogy hol fejeződnek be a reformok, és hol kezdődik az átmenet („transition to democracy'). Havel vitaindító tanulmányát 1978-ban, Csehszlovákia úgynevezett „pangás korszakában” készítette, amikor reménytelenül jegyezte meg, hogy „egyelőre a legcsekélyebb mód sincs sem a rendszer megváltoztatására, sem a megreformálására. (...) még az sem világos számunkra, hogy hol végződik a »reform« és hol kezdődik a »rendszerváltás«. Önmagában sem a reform, sem a rendszerváltás nem biztosíték semmire. (...) számunkra egy valami fontos: hogy emberhez méltón élhessünk, hogy a rendszer legyen az emberért, és semmi esetre sem az ember a rendszerért. Ezért olyan eszközökkel küzdünk, 91 Resnick, Philip: Isonomia, Isegoría, Isomoiría and Democracy at the Global Level. Praxis International, 1992/1. (Buenos Aires, XVI. Congresso Mundial de IPSA, 1991). 125
