Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Lóránt Károly: Közgazdasági viták és választási lehetőségek
A történelem útján Ekkor már azonban sokkal nagyobb társadalmi áldozatokkal sem tudta megakadályozni a további eladósodást, ami azután egyik jelentős összetevője lett a rendszer bukásának. Az 1977-es struktúrapolitikai határozat és utóélete Egy következő olyan momentum, amit a magyar gazdaságpolitika vagy -irányítás történetéből érdemes kiemelni, az az 1977-es struktúrapolitikai határozat és utóélete. A kőolaj-árrobbanás után nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi gazdaságpolitika, a Szovjetunióval folytatott gép-nyersanyag csere (ami a gulyáskommunizmust létrehozó gyors gazdasági növekedés egyik fontos eleme volt) nem fenntartható, és emiatt a szovjet relációra kifejlesztett gépipar szerkezetét át kell alakítani. Ekkor készült egy koncepció, amely a helyzetnek megfelelő szerkezetváltoztatást körvonalazott, persze vitatható módon. Viszszafejleszteni ugyanis senki sem akart, mindent korszerűsíteni pedig nem volt erőforrás. Végül az egész koncepció elvetésre került azzal a megint csak a reformközgazdászok által sugallt indokkal, hogy központilag nem lehet tudni, hogy mit kell fejleszteni és mit nem, annak piaci hatásokon kell alapulnia. A nem létező piaci hatásokat a nyolcvanas évtizedben a gazdasági szabályozók folyamatos változtatása, „reformja” révén akarták modellezni, olyan fantasztikus dolgokat is kitalálva, hogy egy vállalat belföldi vagy szocialista értékesítésén csak olyan nyereséget kalkulálhat, amit dollár exportján elér, akkor, amikor az átlagra szabályozott dollárárfolyam az export nagy részét eleve veszteségesnek mutatta. Nyilvánvaló, hogy ilyen konstrukciók a valóságban nem működtek, az ipari szféra a megfelelő szerkezeti átalakulás nélkül sodródott a rendszerváltás során bekövetkező végzete felé. Lett volna más választás? Igen, egy súlypontokat képző állami struktúrapolitika, olyan, amilyet például a már említett Japán, később Dél-Korea, vagy évtizedekkel később - és jelenleg - Kína is folytatott. A rendszerváltás A folyamatos sikertelenséget a hangadó, „reformközgazdászok” azzal magyarázták, hogy még mindig nem eléggé haladtunk előre a reformok útján. Ez ihlette 1987-ben a Fordulat és reform elnevezésű pamfletét, amely 108
