Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. október 13-15. A FIDESZ II. Kongresszusa
-L. _ 1985 i.....................................[ I986 I987 'f' I988 1989. október 13-15. A FIDESZ II. Kongresszusa 1990 A Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) II. Kongresszusán határoztak arról, hogy a politikai szervezet pártként indul az 1990-ben az első szabad parlamenti választásokon, egyben írásba foglalták a párt programját. Innentől kezdve a Fidesz számára a legfőbb cél a választásokon minél jobb szereplés elérése volt. A Fidesz az ősz folyamán már élesen beleállt a közelgő választásokkal kapcsolatos pártpolitikai küzdelmekbe, ennek első lépése volt, hogy az SZDSZ-szel együtt nem írta alá a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokon szeptember 18-án született megállapodást, és szintén az SZDSZ-szel négyigenes népszavazást kezdeményeztek elsősorban annak érdekében, hogy az államfő parlamenti választások előtti közvetlen, tehát nép általi választását megakadályozzák (melyen vélhetően Pozsgay Imre győzött volna). Az 1989-es ősz már tulajdonképpen egyfajta választási kampány jegyében telt, s ebben részt vállalt a Fidesz is. Bár ekkor a két meghatározó párt az MDF és az SZDSZ volt, a Fidesz, mint félig-meddig „ifjúsági párt" (a párttagság felső korhatára ekkor még 35 év), az SZDSZ-hez kapcsolódva politizált elsősorban, bár az önállósodási törekvések már ekkor markánsan megmutatkoztak a párt vezetésében - elsősorban Orbán Viktor és Kövér László révén. Ebből a szempontból is érdemes áttekinteni a Fidesz akkori hivatalos programját, amelyből világosan látszik, hogy bár liberális irányultság jellemzi azt, számos ponton eltér az SZDSZ már akkor is szélsőségesen liberális programjától. Már ekkor mutatkoztak benne a későbbi nemzeti, polgári értékrend elemei, amelyek a politikai felnőtté érés folyamatában egyre markánsabbá váltak, leküzdve a fiatal korból is adódó természetes útkereséseket. Az Egy új Magyarországért fejezetben így írtak: „A negyven éve uralkodó rendszer csődbe juttatta az országot. A kommunista kormányok a nemzet gazdasági és politikai érdekeit a mindenkori szovjet érdekek alá rendelték, s ezzel országunkat gyarmati függőségbe taszították."1 „Az a feladatunk, hogy megszabadítsuk az állampolgárokat a beléjük égetett félelemtől, hogy közreműködjünk egy új, emberközeli politika megteremtésében. Az a feladatunk, hogy most, a diktatúra bomlása idején, elgondoljunk egy szabad társadalmat, amelyben szabad emberek élnek. Nekünk eddig nem adatott meg, hogy ilyen társadalomban élhessünk. Ma már rajtunk is áll, hogy megteremtjük-e."2 A Nemzet, Kisebbségek, Nemzetpolitika fejezetben a következőket olvashatjuk: „Magyar az, aki annak vallja magát. Valamely nemzethez tartozni alapvető emberi jog. Az egyén döntésén múlik, hogy egy nemzet kötelékében vagy azon kívül marad. Mind az asszimiláció, mind a disszimiláció szabadságát biztosítani kell. Az állam és a nemzet két különböző fogalom. Az államnemzet-felfogás, miszerint egy állam fennhatósága alatt élők szükségképpen egy nemzethez tartoznak, 181
