Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. október 13-15. A FIDESZ II. Kongresszusa
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1983 1984 Ч— 1981 nem felel meg Európa, s különösen térségünk realitásának. Az állam és a nemzet közötti lényegi különbség elmosása a nemzeti kizárólagosságot képviselő nacionalizmusok legfontosabb ideológiai tézise, amely hivatkozási alapul szolgál az etnokratikus hatalomgyakorlás számára. Az államnemzet-felfogás ellen ezért határozottan fel kívánunk lépni."3 Megjegyzendő, hogy a Fidesz ekkor már markánsan fellépett a határon túli magyarok érdekében - jóval markánsabban, mint az SZDSZ -, ebből következett az államnemzet-felfogás elleni fellépése. Ez azonban nem keverendő össze a későbbiekben elfogadott nemzetállam-koncepcióval, amelynek lényege, hogy egy államot egy államalkotó nemzet tart egyben, viszont az államon belül működő nemzeti kisebbségek is egyenrangúak, s autonóm jogokat kapnak nemzeti identitásuk fenntartása érdekében. „Népben, nemzetben, alanyban és állítmányban egyaránt gondolkodunk, csak mindegyikben a maga helyén. A diktatúra és parancsgazdaság, illetve a demokrácia és piacgazdaság között harmadik utat nem látunk. De ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy Európa szabad felén minden nemzet a maga harmadik útját járja. De ha nem is tenné, a magyarságnak akkor sem lenne más választása, mint kikísérletezni a testére szabott európaiságot. A magyar politikai gondolkodás történetében különösen a múlt századi nemzeti liberalizmus képviselőire tekintünk, mint példákra. Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nemzeti érdekként feltüntetett szándékot, amely az egyén és közösségek szabad akaratát korlátozza. A jövő magyar nemzetért a »szabadság kis köreinek« hálózataként képzeljük el, amelyben a tolerancia és az egymásra figyelés értéke uralkodóvá válhat. Erre az elvre épül a Fidesz nemzetfelfogása."4 1982 Már ekkor jól megfigyelhető a markáns különbség az SZDSZ kozmopolita és globalista, illetve a Fidesz akkori nemzeti alapú liberalizmusa között. Amíg a Fidesz akkori politikai szövetségese a nyugati minták egy az egybeni átvételében és a nemzeti hagyományok, kultúra elhanyagolásában gondolkodott, addig a Fidesz szerint a nyugati mintákat a magyar politikai, kulturális sajátosságokhoz kell szabni, ha tetszik, ennyiben akár „harmadik utat" járni. A Fidesz határon túl túli magyarok iránti álláspontja egyértelmű: „A határon kívüli magyar kisebbségeket a magyar nemzet szerves részeinek tekintjük, amelyek fennmaradásáért és sorsáért a mindenkori magyar állam felelősséggel tartozik. Hasonlóan felelősséggel tartozik a hazai nemzetiségekért is. A nemzeti, nemzetiségi önrendelkezés elvét maximálisan elismerjük. Ugyanakkor elő kell segíteni, hogy a kisebbségek történelmi lakóhelyüket megváltoztatni ne kényszerüljenek."5 A Fidesz akkori liberalizmusa leginkább a gazdasági programjában öltött testet, amelyet vállaltan liberális indíttatásúnak neveznek a programban. Mindezt részleteiben taglalva hangsúlyozzák, hogy gazdasági elképzeléseikben elsősorban a magánvállalkozókra építenek. Érdemes megfigyelni, hogy már ekkor - szemben az SZDSZ-szel - a többi társadalmi réteg sorsára is figyelő, egyfajta néppárti programot fogalmaznak meg: „Programunk címzettjei [...] nemcsak a szűk értelemben vett magánvállalkozók, hiszen kulcsfontosságú, hogy a bérből és fizetésből élők nagy tömegei képesek és hajlandók legyenek a többletjövedelem megszerzése érdekében munkát, szakmát, sőt akár életformát is változtatni."6 182
