Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)

1989. május 11. A bős-nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése

A rendszerváltás mérföldkövei

1984

1979

983

I Munkagépek a vízlépcső nagymarosi építkezésén. Forrás: Fortepan / tm adományozó, 77369.

142

tüntetés nyitóakkordjaként tartják számon. A gúnyosan csak Dunaszauruszként emlegetett beruházás elleni aktív, széleskörű fellépés, „Bős-Nagymaros ügye" már nemcsak ökológiai kérdés volt, hanem politikai tartalommal bíró, véleményformáló elem, amely a rendszer (meg)változtatásának egyik szimbólumává vált.

Az 1988-as év legnagyobb, Bős-Nagymarossal kapcsolatos demonstrációjára szeptember 12-én, Budapesten került sor, amelyen több tízezer fő vonult az utcára, hogy az országgyűlést végre a beruházás leállítására kényszerítse.6 A főváros mellett tüntetéseket szerveztek vidéki nagy városokban is, többek között Debrecenben és Szegeden. A fővárosi megmozdulás szervezői nagyjából

azonosak voltak az erdélyi falurombolás elleni tiltakozások előkészítőivel, kiegészülve a Nagymaros Bizottság 15 tagcsoportjával. A tüntetők Budapest más és más pontján gyülekeztek, és vonultak a központi gyülekezőhelyre, a Vörösmarty térre, olyan táblákkal felszerelkezve, mint „Nagymaros", „Grószmaros", „Grószmars", megszólítva ezzel az MSZMP akkori főtitkárát, Grósz Károlyt is.7 A kifejezetten politikai jellegű, a politikai vezetést nyíltan támadó vagy gúnyoló, a demokráciát és többpártrendszert követelő jelszavak nyíltan kifejezték a vezetés iránti bizalmatlanságot.8

Bár a Parlament előtt rendőrkordon várta a tüntetőket, a tömeg fegyelmezetten viselkedett, mindenekelőtt