Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. május 11. A bős-nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése
1985 1987 Szentágothai János (1912-1994) 1912. október 31-én Schimert János néven született Budapesten régi orvoscsaládba. Dédapja Lumniczer Sándor, az 1848-49-es szabadságharc honvédorvosi vezérkar főnöke, később budapesti sebészprofesszor. Iskoláit Budapesten végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Már egyetemista korában demonstrátorként dolgozott az anatómia tanszéken Lenhossék Mihály felügyelete alatt. A II. világháború végét Németországba telepített magyar hadikórházban élte meg, de hazajött a pécsi egyetemre oktatni. 1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. 1963-tól a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetét vezette. 1948-ban az MTA levelező, 1967-ben rendes tagja lett. 1967-1970-ig az MTA Biológiai Tudományok Osztálya titkári, 1970- 1973-ig elnöki teendőit látta el. 1973-ban az MTA alelnökévé választották. 1977-1985-ig az Akadémia elnöki funkcióját látta el. 1985-től az MTA elnökségének tagja. 1985-től országgyűlési képviselő, és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lett. 1990-1994 között a Magyar Demokrata Fórum frakciójának tagja volt. Szentágothai leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv, amelyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg. Kimagasló tudományos eredményei alapján több hazai és külföldi tudományos egyesület és akadémia tagjává választotta. demokráciát követelt, és azt, hogy az építkezést leállítani nem hajlandó hatalom írjon ki népszavazást az ügyben. Este 7 óra körül Vitay András színművész felolvasta a tüntetők petíciójának 13 pontból álló szövegét, majd az eredeti példányt a szervezők öttagú küldöttsége átadta Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének. Ez az építkezés azonnali leállításáról, illetve felfüggesztéséről és népszavazás kiírásáról szóló követeléseket tartalmazta.9 Szeptember 16-án Marosán György kormányszóvivő bejelentette: a kormány nem kíván népszavazást tartani a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről.10 Ezzel szemben Szentágothai János képviselő, az Akadémia nyugalmazott elnöke azt képviselte, hogy az Országgyűlés ne fogadja el a kormány beszámolóját, és határozattal döntsön a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztéséről vagy elhalasztásáról.11 Az Országgyűlés végül elfogadta a kormány beszámolóját a vízlépcsőrendszer építéséről, amely újabb tiltakozó hullámot indított el. 1988. október 30-án több ezer ember fáklyás felvonulással tüntetett a vízlépcső megépítése ellen, több külföldi nagyvárosban pedig szimpátiatüntetéseket szerveztek: az amerikai magyarok képviselői a washingtoni magyar nagykövetség épülete előtt és New Yorkban szerveztek tüntetést, Bonnban mintegy 100 személy zászlókkal és feliratos táblákkal vonult a Magyar Népköztársaság bonni nagykövetségének épülete elé. Brüsszelben a magyar nagykövetség utcájában néhány fős csoport jelent meg, magyar és francia nyelvű feliratokkal, amelyek a Dunakanyar megmentését és a népszavazás elfogadását sürgették.12 Bár az október 30-i demonstráció nem közelítette meg a szeptember 12-i résztvevők számát, elérte, hogy elinduljon az elsősorban a Duna Kör által támogatott petíciógyűjtés a vízlépcsőről szóló népszavazás támogatására. Az építkezés leállítására így is csak 1989. június 2-án került sor, amikor az Országgyűlés - a nem csökkenő társadalmi nyomás hatására - jóváhagyta a kormány május 13-ai, az építkezés felfüggesztését elrendelő határozatát,13 1989 októberében pedig úgy döntött, hogy Magyarország véglegesen felhagy a nagymarosi 143
